Zala György (eredeti családi nevén Mayer) a századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a neobarokk emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.

Első jelentős alkotása a Mária és Magdolna című márványszobor, amellyel elismerést és számos megbízást szerzett, s hamarosan a korszak legtöbbet foglalkoztatott emlékműszobrásza lett. 1885-ben rábízták a Huszár Adolf szobrászművész halála miatt félbemaradt aradi Szabadság-szobor befejezését, ezt követően elkészítette a várbeli Honvéd-szobrot, majd a Budapest legszebb lovas szobrának tartott Andrássy Gyula-emlékművet, amelyet rendkívül ünnepélyes keretek között maga Ferenc József császár avatott fel. A szobrot 1945-ben a Kossuth híd építése miatt bontották le.

1894-ben monumentális szobrászati feladattal, a budapesti Millenniumi emlékmű megtervezésével és kivitelezésével bízták meg. A hat szobrász bevonásával elvállalt feladattal 1929-re készült el. A királyszobrok közül Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás, illetve Mária Terézia és Ferenc József szobrai dicsérték az ő keze munkáját. Eredetileg ő készítette a szobrok talapzatául szolgáló domborműveket is.

Az általa készített emlékművek sorát gazdagítja a nagykőrösi Hősi emlékmű (1925), illetve a pesti Eskü (ma Március 15.) téren 1932-ben felavatott Erzsébet királyné-emlékmű. Utolsó nagy budapesti megbízása az 1934-ben Orbán Antallal közösen elkészített Tisza István-emlékmű volt.

Kitűnő portrékat is készített, többek között Erzsébet királynéról, Ferenc Józsefről, Jókai Mórról, Deák Ferencről, Andrássy Gyuláról, Blaha Lujzáról és Benczúr Gyuláról. Gazdag portrésorozatának kiemelkedő darabja az idős Ligeti Antal festőművészt megörökítő mellszobor.

Síremlékei közül legjelentősebb Csukássy Józsefé (1893) és Komócsy Józsefé (1893) a Kerepesi temetőben, Csernoch János hercegprímásé (1931) az esztergomi székesegyházban, valamint József nádor fehér márványból faragott, kétszeres életnagyságú térdelő alakja, amelyet eredetileg a budavári királyi palota Szent Zsigmond-kápolnájának altemplomában lévő nádori kriptába rendeltek meg tőle.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1896-ban megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét, 1930-ban a Magyar Corvin-láncot. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanebben az évben tiszteletbeli tagjává választotta.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Borbás György (1999): A millennium szobrásza Zala György. Kossuth Kiadó, Budapest.
• Borbás György (2017): A millennium szobrásza Zala György. Kossuth Kiadó, Budapest.
• Bárány Lászlóné (főszerk.): Magyar nagylexikon XVIII. Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. Budapest, 2003. 768.
• Berényi Zsuzsanna Ágnes (2005): Budapest és a szabadkőművesség. Argumentum, Budapest.
• Farkas Zoltán (1937): Zala György (1858–1937). Nyugat, évf. 9. sz.
• Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. Zala György, Mayer. https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html
• Pisnjak Atilla, Király M. Jutka (szerk.): Az alsólendvai Zala György. A muravidéki Zala György-év alkalmából. Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva.
• Somorjai Ferenc (2008): Budapest. Panoráma Kiadó, Budapest. 417–424.
• Ybl Ervin (1937): Zala György művészete. Magyar Művészet, XIII. évf.
• Csontos János (2008): Késleltetetett feltámadás – Zala György emlékezete. (dokumentumfilm)
• MTI (2012): Zala György szobrászművész 75 éve halt meg. http://www.szatmar.ro/Zala_Gyorgy_szobraszmuvesz:75_eve_halt_meg/hirek/51971