Gerencsér József, becenevén Tubi a Nafta Futballklub „aranygenerációjának” meghatározó tagja és a védelem bástyája volt. Ő volt az egyetlen Lendva könyéki focista, aki az Aranycsapat játékosai ellen is focizott.

A labdarúgással 1936-ban kezdett el foglalkozni Alsólendván, középiskolásként pedig a muraszombati Mura csapatát erősítette. A Muravidék 1941-es visszacsatolását követően azonban őt is besorozták katonának a Magyar Honvédségbe. Mivel ott hamar fény derült sporttehetségére, az 1943/44-es idénytől hátvédként a szombathelyi Haladást erősítette, ami akkoriban nagyon erős volt. Gerencsér is az itt nyújtott teljesítményére volt a legbüszkébb. A legemlékezetesebb mérkőzésén azt a feladatot kapta, hogy fedezze Hidegkuti Nándort, tapadjon rá és próbálja meg hatástalanítani a játékát. Gerencsér bizonyított, s a Haladás mérkőzést nyert.

A háború és a határok visszaállítása után Gerencsér hazatért Alsólendvára, ahol egykori csapattársaival (Török, Siftár, Štefanec, Vidak) újraalapította a labdarúgóklubot, amelyet Nafta Tornaegyletként neveztek el. A klub 1946-ban megnyerte a szlovén köztársasági bajnokságot és ezzel az 1946/47-es idényben bekerült az I. szövetségi ligába. Így egy ligában játszott a „nagy négyessel”, a szerb Crvena Zvezdával és Partizánnal, valamint a horvát Dinamóval és Hajdukkal. Ezzel kezdődött az úgynevezett „lendvai csoda”. A Nafta bebizonyította, hogy összetartó csapata akár a legjobbak ellen is méltón helyt tud állni. Gerencsér rendkívül jól állta a sarat a védelemben, hiszen nemegyszer állította meg a csatárok rohamát. Szkopjei mérkőzésükön pedig a Nafta kapusának lámpaláza miatt őt küldték a kapuba, és neki köszönhetően már csak egy további gólt kapott a csapat. A lendvai futballcsapat háború utáni sikere abban rejlett, hogy az „aranygenerációs” játékosok, akik az 1945-ös, majd az 1946/47-es Naftában játszottak, szinte mindannyian a magyar bajnokságban, a háború alatt Európa egyik legerősebb bajnokságában edzettek, fejlődtek és csiszolódtak.

Gerencsér József 1945-től 1951-ig volt a Nafta FC játékosa, a klubtól azonban sosem szakadt el. Dolgozott ugyanis a klub edzőjeként és műszaki vezetőjeként is. Amíg ereje engedte, minden mérkőzésre ellátogatott. Éles, kemény, de építő jellegű kritikát tudott mondani az aktuális csapatról, hogy a fiatalok tanulni tudjanak saját hibáikból.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Horvat Meštrovič, Franc; Šooš Peter: In memoriam: Gerencsér József – Tubi (1922–2021). Népújság, évf. 1. sz.
• Tomka Gergely, Močnek Otto (2017): Gerencsér József – Gerencsér, avagy a „lendvai nagyfal”. In: Štampah Miha (szerk): Hétköznapi hősök = Vsakdanji junaki. 1. füzet. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 19–24.