A Lendván született Gálics István a 20. század legnevezetesebb szlovéniai grafikusművészei közé tartozott. A grafika és a festészet közötti művészi útkeresése 1970-ig tartott, amikor a nyomtatásos technika mellett döntött, amely elhatározásban monográfusa a városi nyomdászhagyomány folytatását véli felfedezni. Művészetét ettől kezdve a nyomtatás és a formák variálása, valamint a sokszorosítási technika lehetőségei jellemezték. Alkotótevékenységének szinte egészét a síknyomatnak, illetve a fametszet ősi technikájának szentelte. Sajátos grafikai kivitelezésének képzőművészeti kutatójává, majd mesterévé vált. Egy fatábla egyes részeit úgy munkálta meg, hogy egyidejűleg két vagy három színt tudjon nyomtatni. A folyamatot hatszor megismételve tizennégy színt megörökítő grafikai lapot kapott.

Grafikai opusát a Lepke, a Hegedű, a Feljegyzések és a Fosszíliák című ciklusok alkotják. A Lepke-ciklus magába foglalja az átváltozás lehetőségét és a létezés körforgását, de felismerhető benne a Lendva-hegyi lankák formája is. Később a Hegedű-ciklust logikusan követi a Feljegyzések-sorozat, amely már utal a fa struktúrájára (évgyűrűk), és egyre inkább távolodik a valóságtól, ezért sok szempontból a Fosszília-ciklus – amelyről maga a grafikusművész azt vallotta, hogy az „a legtágabb értelemben vett absztrakt” – előhírnöke. Az ásványi világba térő Fosszíliák a korábbi ciklusoknál változatosabb, színskálán túli, metálos-aranyos-ezüstös, túlvilági színekben tobzódó, látomásos formavilágot tükröznek. Ez a sorozat a kilencvenes években nyomta rá bélyegét Gálics művészetére.

A grafikusművész kerámiafestő korszaka kevésbé ismert. „Keramikusi” története a vázafestéshez áll közel. Ezek a művek 1993 nyarán születtek a lendvai Keral kerámiagyár felkérésére. A vázák és díszedények absztrakt mintázatukkal Gálics grafikáinak színvilágát tükrözik.

Gálics egyedi fametszetei révén számos nemzetközi díjat, elismerést kapott és hírnevet szerzett. 2008-ban a Lendvai Galéria és Múzeum emlékszobát nyitott tiszteletére, amelyben megtekinthetők a művész grafikái és a csodálatos lepkegyűjteménye, amely a szélesebb térség egyik legnagyobb és legszebb kollekciója.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Bence Lajos (2013): Galič István. In: Király M. Jutka (szerk.): Lendva 820 éve = 820 let mesta Lendava. Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 182–183.
• Galič, Štefan et. al. (1999): 1944–1997. Pomurska založba–Mestna galerija Ljubljana, Murska Sobota – Ljubljana.
• Hagymás István (2008):Gálics István. Az alsólendvai csillag. Tomaž Galič, Lendva.
• Király M Jutka, Bence Lajos: Lendva „Lepkéjének” emlékére. Magyar Nemzet. Megjelent online 2014. 01. 19. https://magyarnemzet.hu/archivum/korabbi-partnereink/lendva-lepkejenek-emlekere-4092403/
• Tari István (1991): Gálics Istvánról. Híd, évf. 1. sz. 97–98.
• Gálics István emlékszobája és lepkegyűjteménye. Lendvai Galéria és Múzeum. https://www.gml.si/hu/gyujtemeny-galics-istvan-emlekszobaja-es-lepkegyujtemenye/