A muravidéki történeti mondák legkorábbi rétege a hunok koráig nyúlik vissza. Az Attila hun király kardjáról szóló monda Felsőlakosból származik. Ahogy a mondákra jellemző, ebben a történetben is valós földrajzi nevek és történeti személyek szerepelnek. A történet elsősorban szájhagyomány útján terjedt, de a történetet mesélő Piku bácsi személyéhez is anekdoták kapcsolódnak.

Régen Felsőlakosban élt egy idős, különc férfi, akit Bot Pikunak hívtak. Az agglegény Piku bácsi becsületesen dolgozott, és emellett különleges dolgokkal is foglalkozott. Például gyógynövényeket gyűjtött, és így gyógyfüvekkel (gyógyteával) és ráolvasással próbált segíteni azokon a betegeken, akiket hozzá vittek a faluból.

Piku bácsi nagyon jó mesélő volt. Gyakran mesélt a falusiaknak. Ezek a mesék nemritkán lidércekről, gyertyásokról, garabonciás diákokokról szóltak, amiket nagyon szerettek hallgatni a faluban. Az egyik története pedig Attila kardjáról szólt. Úgy mesélte, valamikor a hunok korában (5. század eleje) erre járt maga a hun király is, Attila, akit az Isten ostoraként emlegettek. Amikor meghalt, a kardját valahol a Lendva-hegyen, a mai Szentháromság-kápolna környékén ásták el. A monda szerint ennek a kardnak csodaereje van, és ha azt valaki kiássa, a csodaerejű kardot ismét lehet használni. Minden évben Szent György napján (április 24.), pontban éjfélkor egy lángnyelv jelenik meg azon a helyen, ahol a kardot elásták. Így csak az találhatja meg a kard helyét, aki épp akkor ott van.

Piku bácsi történeteit a szomszéd fiú, Mód Ferkó is szívesen hallgatta. Suhanc fiú korában elhatározta, hogy megvicceli az idős férfit. Szent György napján valamivel éjfél előtt felkelt, fogta az ásót és a csákányt, majd átment Piku bácsihoz és bekopogott az ablakán. Piku bácsi annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott, amikor a fiú elmondta, arra készül, hogy kiássa a kardot. Piku bácsi zavarba jött, és beismerte, hogy a történetet valószínűleg ő is még gyerekként hallotta. Így a kardot még senki sem ásta ki és még ma is vár arra a szerencsésre, aki Szent György napján pontosan éjfélkor ott lesz, és meglátja a lángnyelvet.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Adatközlő: Kepe Lajos (Felsőlakos, 1961). Gyűjtő: Magyar Miha. Lendva, 2021. 01. 14.