
A Zasuerdü, a völgyifalui legelő
Szakterület
természeti környezet
Fellelhetőség helye
Völgyifalu
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2021. 03. 02.
Javaslatot készítette
„Muravidéki magyar értékek nyomában”, 2020/2021. tanévi pályázat, III. helyezés – Az 1. Sz. Lendvai KÁI háromfős csapata. Csapattagok: Krajačič Lara (7.a), Koren Benita (7.b), Horvat Boris (7.b). Mentortanár: Lázár Lenke.
Javaslatot benyújtotta
1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola
A Zasuerdü, a völgyifalui legelő
Szakterület
természeti környezet
Fellelhetőség helye
Völgyifalu
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2021. 03. 02.
Javaslatot készítette
„Muravidéki magyar értékek nyomában”, 2020/2021. tanévi pályázat, III. helyezés – Az 1. Sz. Lendvai KÁI háromfős csapata. Csapattagok: Krajačič Lara (7.a), Koren Benita (7.b), Horvat Boris (7.b). Mentortanár: Lázár Lenke.
Javaslatot benyújtotta
1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola
A Zasuerdü Völgyifaluban egy körülbelül 12 hektárnyi területen, a Lendva–Pince főúttól nem messze található. A tölgyes liget az egykor szinte egész Közép-Európát beterítő síksági tölgyes-bükkös erdőség maradványa.
A 300–500 éves tölgyóriások annak köszönhetik megmaradásukat, hogy az emberek a falu e szögletét szemelték ki legelőnek, s a tölgyeket a haszon miatt hagyták meg: a hatalmas lombkoronák árnyékot nyújtottak a delelő csordának, míg a makkot a sertéstartás fontos táplálékaként szedték össze a falusiak. A kocsányos tölgyek társaságában megtalálható még a szil, a vadkörte, a magyar kőris, a mezei juhar, a közönséges nyír, a mézgás éger, a fekete és a rezgő nyár; a bokrok közül a kökény, a galagonya, a fekete bodza, a borbolya, a kecskefűz, az erdei iszalag, a közönséges fagyal. A kevésbé bolygatott területeket a gyepűrózsa és a földiszeder teszi járhatatlanná. Az állatvilág is igen sokszínű: a cserjés tökéletes élőhelyet biztosít a madaraknak, a rágcsálóknak, s a nagyvadak is szívesen tanyáznak a biztonságot nyújtó gazos területeken. Különlegessége a tölgyes-tövisescincér, hiszen a Muravidéken csak itt található.
Egykoron a liget felé vezető földutat, amit naponta kétszer taposott végig a több mint száz egyedből álló csorda, sűrű cserjés övezte. Az úttal szemben, a legelő közepe táján állt a gémeskút, jobbra kanyarodva, a hídon túl pedig az óriási tölgyek. Az úton délnyugat felé a legelésző csorda között kellett elhaladni. A táj habitusa mostanra merőben megváltozott: a keleti része szántókká vált, a délnyugat és nyugat felé húzódó területet pedig az őstölgyes megmentésének érdekében tájvédelmi körzetté nyilvánították. A hosszú évek alatt kialakult mikroökoszisztéma a változásokat nehezen viselte. A hirtelen megváltozott körülmények, az elgazosodás, a talajvízszint csökkenése, a mezőgazdasági termelés intenzitása hátrányosan hatott az öreg fákra. Néhány közülük ki is száradt.
A Zasuerdü a labdatérrel, amelyen egykoron szintén legeltetés folyt, a falusiak kedvenc gyülekezőhelyévé vált. A sportolás mellett rendezvényeknek, versenyeknek, táboroknak, találkozóknak ad helyet. A Zasuerdü bejáratánál, a hídfőtől balra nemrégiben létrehoztak egy parkot, ahol felállították a régi gémeskút másolatát. A park idillikus pihenőhely, pazar látvánnyal a falura, a mögötte húzódó dombságra és a környékre.






A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia
- Vajdič Rozalija (2005): Dolinski pašnik = A völgyifalusi legelő. In: Just, Franci; Lainšček, Feri (szerk.): Lendava = Lendva. Lendva Község. Franc-Franc, Murska Sobota. 112.