A vágottzsír

Szakterület

agrár- és élelmiszergazdaság

Fellelhetőség helye

Muravidék

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2016. 05. 31.

Javaslatot készítette

Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

Javaslatot benyújtotta

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

A vágottzsír

Szakterület

agrár- és élelmiszergazdaság

Fellelhetőség helye

Muravidék

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2016. 05. 31.

Javaslatot készítette

Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

Javaslatot benyújtotta

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

A Muravidék népi táplálkozásában különlegességnek tekinthető a zsír tartósításának és raktározásának egy archaikus módja, a vágottzsír készítése, amely a disznóvágás második vagy harmadik napján zajló munkafolyamat volt. A vágottzsír készítése egyedülállóan a tájegységre jellemző, többszáz éves hagyománnyal rendelkező élelmiszerkészítési eljárás.

Vágottzsírt a disznó legszebb szalonnájából készítettek. A szalonnát előbb megfőzték, pontosabban csak kövesztették, ami azt jelentette, hogy nem volt szabad erős tűzön főzni. Amikor kiszedték a léből, hideg helyre tették és egy-két napig hűtötték. Igyekeztek arra is ügyelni, hogy minél kevesebb nedvesség maradjon benne. Amikor teljesen lehűlt, lehúzogatták róla a bürkét és megtisztították a húsdaraboktól. A kihűlt szalonnát szeletekre vágták, fatörővel összetörték vagy húsdarálón ledarálták, majd sóval jól összegyúrták. A sós vágottzsírt alaposan beletömködték a vindőbe, jó szorosan és légmentesen, nehogy megpenészesedjen vagy megavasodjon.

A vágottzsírt rétegesen rakták a vindőbe. Ha lesütött húst is tettek bele, ügyeltek arra, hogy a húsok ne érintkezzenek egymással és légbuborékok se keletkezzenek a rétegek között vagy a hús körül. A műveletet addig ismételték, amíg el nem fogyott a hús és a vágottzsír.

A vágottzsírt csak a legritkább esetben használták főzésre vagy a pirítások alapanyagául, hiszen értékes húspótló volt. A vágottzsírt és a vindőshúst tudták a legtovább eltartani, ezért a késő tavaszi és nyári időszakban ették, amikor már elfogytak a füstölt húsok és a szalonnák. A vágottzsírt szívesen fogyasztották és fogyasztják ma is kenyérre kenve, főleg vöröshagymával, zöldpaprikával, paradicsommal, tökmagolajos zöldsalátával vagy tejfölös uborkasalátával, de kiváló ízt ad a héjában vagy meghámozva sütött krumplinak is.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

    • Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
    • Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
    • Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.