A Muravidék egyik legkorábbi szakrális épületét, a seloi (magyarul: Tótlak, Nagytótlak) Szent Miklós-templomot először 1365-ben említik, de építése a 13. század közepére tehető, feltehetően a tatárjárás utánra. A körtemplom a román kori építészet stílusjegyeit viseli magán. A kő alapzaton téglából épült falak állnak, amelyeket kúp alakú zsindelytető fed. Szokatlanul nagy átmérőjű hajójának keleti oldalához enyhén patkóívű szentélyapszis kapcsolódik. A templom hengeres homlokzatát függőleges irányú, szabályos ritmusú falsávok, úgynevezett lizénák tagolják, amelyek a tető alatti, farkasfog díszítésű koszorút hordják. A déli oldalon lévő bejárat mellett három félköríves résablakot építettek. A templom belsejében a falba tíz sekély ülőfülke mélyed, amelyek fent körívben végződnek és egykor ülőhelyként is szolgálhattak. Az ún. félkupolával boltozott szentélyt lépcsős alakú diadalívvel választották el a hajótól. A keleti falon, a falazott oltár mögött egy, a többihez hasonló ablak nyílik.

A templom a felépítése után néhány évtizedig meszelten maradt. Csak a 14. század közepén, a freskótechnika érvényesülése előtt festették ki, közvetlenül a nedves meszelésre, késő gótikus ábrázolási stílusban. A templom belseje így ma gazdag festéssel díszített, amely legalább három periódushoz köthető, közülük az egyik a veleméri és a mártonhelyi templom freskóit készítő Aquila János tanítványi köréhez köthető. A képek rossz állapota, esetleg a megváltozott esztétikai felfogás miatt a rotundát a 15. század elején újból kifestették. A 14. század vége felé Magyarországon is elterjedt a frissen vakolt falra való festés szokása, a freskótechnika, amely sokkal maradandóbb az előzőnél, ezért az új képek már ezzel a módszerrel készültek. A kupolaboltozat tetejére mandula alakú dicsfényben Jézus Krisztus és a Szentháromság képe került. Az említett jelenetet a négy evangélista szimbóluma vette körül. Ezek alatt a Passió jelenetei sorakoztak.

A kimagasló művészettörténeti értéket képviselő Rotunda ma majdhogynem egykori formájában tündököl, ami két műemléki restaurációnak köszönhető. 1956-ban ugyanis feltárták az eredeti szentély alapjait, 1978–79-ben pedig az 1845–46-os átépítés során eltorzított épületnek visszaadták a középkori alakját a szentély helyreállításával.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Göncz László (2009): Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 89–93.
• Valter Ilona (2004): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon.
  Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség,
• Ludwig Emil (2002): A nagytótlaki körtemplom. Magyar Nemzet. https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2002/05/a-nagytotlaki-kortemplom
• Varga Géza (2019): A nagytótlaki körtemplom. https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2019/03/a-nagytotlaki-kortemplom.html