A hetési népi táplálkozás legnépszerűbb, leggyakrabban használt olaja a tökmagolaj volt, amely mind a mai napig a muravidéki gasztronómia egyik karakteres, meghatározó alapanyaga. A tököt egykoron köztes növényként, főként a kukorica közé ültették. A kifejezetten tökmagolaj-készítés céljából vetett héjnélküli tökmagfajták termesztése a Muravidéken csak az 1990-es évektől jelent meg a magángazdaságokban. Előtte a hagyományos, az állatok takarmányozására használt úgynevezett disznótök magjából préselték az olajat.

A tököt kimagozták, a magot pedig megszárították és félretették. Az így összegyűjtött tökmagot az újévi ünnepek után kezdték köpeszteni, azaz a héjától megfosztani. A tökmagköpesztés a hosszú téli estéken végzett népszerű közösségi munkának számított, amit gyakran rendeztek együtt a tollfosztással. Amíg a nők fosztották a tollat, a férfiak köpesztették a tökmagot, amivel húshagyókeddre igyekeztek végezni, ugyanis utána mentek a malomba, hogy húsvétra már legyen friss tökmagolaj. A közelben nagyobb tökmagolajmalom a szomszédos vendvidéki Bántornyán (Turnišče) működött, egy kisebb pedig Zalaszombatfán.

A kész tökmagolajat előbb agyagkorsókban tárolták, később pedig nagy, zománcozott bádog olajoskannákban. Amikor leülepedett az olaj, akkor pedig sötét színű pintesüvegekbe szűrték át. Az üvegeket parafadugóval bedugták, és még ruhával is körbetekerték, hogy minél kevesebb fény és levegő érje. Ezt követően sötét és hűvös helyen, a pincében vagy a kamrában tárolták, hogy ne avasodjon meg.

A tökmagolaj, amelyet főként salátafélékre használtak és használnak ma is öntetként, egyedülálló, a régióra jellemző, többszáz éves hagyománnyal rendelkező kézműves élelmiszer. Emellett pedig gyógyélelmiszer is, ugyanis fontos szerepe van az egészség megőrzésében és némely betegségek természetes úton való gyógyításában.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kardos László (1943): Az Őrség népi táplálkozása. Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztálya, Budapest.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.