A Muravidék táplálkozási kultúráját a magyar, a szlovén és a horvát kultúra egymásra hatása jellemzi leginkább. Napjainkban a Muravidéken is divatossá vált, hogy egyes ételeket egyedülállóan muravidékinek, dombvidékinek vagy hetésinek nyilvánítsanak. Egyes ételek tekintetében pedig komoly vetélkedések indultak arra vonatkozóan, hogy ki találta ki vagy ki készítette el először az adott ételkülönlegességet. A legtöbb muravidéki ételt azonban a közép-európai kultúra közös örökségének kell tekinteni, amelynek különlegességét elsősorban nem ősisége vagy egyedisége adja, hanem azt inkább a vidék klímáját és hagyományvilágát visszatükröző egyedi receptek és a hozzájuk kapcsolódó szokások rejtik.

A muravidéki táplálkozás egyik meghatározója, hogy mely alapanyagok voltak a múltban fellelhetők ezen a vidéken. A gazdálkodásban a növénytermesztés dominált. A fő gabonafélének a rozs számított, amely az itteni kenyér alapját adta. A legtöbb helyütt pedig számos archaikus termesztett növényfajta is megőrződött, mint a hajdina és a köles. A muravidéki táplálkozási rendben betöltött előkelő és folytonos szerepüket leginkább az őrzi, hogy a hurkakészítésben mind a mai napig ragaszkodnak hozzá.

A muravidéki táplálkozás legnépszerűbb, leggyakrabban használt olaja a tökmagolaj, amely mind a mai napig a muravidéki gasztronómia egyik karakteres, meghatározó alapanyaga. Nehezen lehet elképzelni nélküle a muravidéki főétkezéseket, hiszen azok fontos része a tökmagolajos saláta.

A Muravidéken máig létezik számos olyan kézműves élelmiszer, amely a népi táplálkozás egyik hagyományos és régies tartósítási eljárását őrzi mind a mai napig. Különlegességnek tekinthető a zsír tartósításának és raktározásának archaikus módja: a vágottzsír készítése, amely egyedülállóan a tájegységre jellemző, többszáz éves hagyománnyal rendelkező élelmiszerkészítési eljárás. A vágott zsírban való hústartósítás, azaz a vindőshús készítése pedig a hústartósítás egyik archaikus módja, amely csak a Muravidéken maradt fenn.

A Muravidéken máig jelen van az európai gasztronómia és a magyar népi táplálkozás egyik jellegzetes, nagymúltú étele, a perec, amelynek itt fontos ünnepi kenyérhelyettesítő szerepe volt. Egykoron az ünnepi asztal elmaradhatatlan része volt, és az is maradt mind a mai napig.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kardos László (1943): Az Őrség népi táplálkozása. Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztálya, Budapest.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.
• Wittinghoff Sarolta: A perec története Magyarországon. Sütőipar, évf. 3. szám