A Nyugat-Dunántúl egyik sokat emlegetett természetfeletti lénye az ördögi jegyeket viselő lidérc, amelynek általános muravidéki megnevezése a lucfér. Göcsejben lucfir, ludvirc néven is emlegették Gönczi Ferencnek. Erdélyben, Bukovinában lüdérc, lidérc, néha ördög néven, a Nyugat-Dunántúlon ludvérc, lucfir néven ismerték (utóbbi a Luciferből). A magyar néphit „tüzes” ördögszeretőjének két legfontosabb vonása a szexuális kapcsolat az ellenkező nemű emberrel, valamint a tüzes alakban, fényjelenség formájában való megjelenés. Gönczi kutatásai alapján pedig a lucfér nem más, mint az ördög maga, aki mindenkit elcsábít. Mások szerint azonban 70 éven feletti asszonyokból lesz a lucfér, akik elszopják mások tehenének tejét.

A lucfér éjjel fényjelenség, tüzes alak: Erdélyben, Moldvában tüzes kendő vagy meghatározatlan tüzes lény, a Dunántúlon tüzes petrencerúd, nyomórúd, ostor, ritkábban tüzes madár alakjában repül, közben tüzet szór. A földre leszállva emberi alakot ölt. A lucfér a Muravidéken is tüzes rúd alakjában jár-kel az égen, bár más alakváltozata is lehetséges (ember, zsúpkéve, szürke csikó). Nyomórúd alakja tiszta vörös, tüzes színű és maga körül fényességet áraszt.

A hiedelemkör sarkalatos eleme a Muravidéken is a természetfeletti lények megállítására irányulnak. Ezek az elhárító rítusok többfélék lehetnek: a lucfér lelövése, ami után a lény zsúpkévévé változik, gatyamadzag ujjra való rátekerése. Találkozhatunk azonban olyan mondabeli emberekkel is, akik tudnak bánni ezekkel a természetfeletti lényekkel és meg tudják őket állítani.

A lucfér-mondakör némi átfedést is tartalmaz a gyertyások hiedelemkörével, ugyanis akárcsak a gyertyás, esetenként a lucfér is megnehezíti a határon járó szekereket. Több mondában pedig mint éjjeli nyomódémon szerepel. A lucfér ördögszeretői jellege a 21. század elején csak egy szövegben jelent meg, de korábban a hetési falvakban bizonyára ismertebb volt a lucfér ezen szerepe is.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Dömötör Tekla (főszerk., 1990): Magyar néprajz nyolc kötetben VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest. 566–567.
• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. 169–171. [Reprint 1996.]
• Magyar Zoltán (2010): Muravidéki népmondák. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 19–24. 43–52. 158–162.