A perec az európai gasztronómia és a magyar népi táplálkozás egyik jellegzetes étele, amelynek a Muravidéken fontos ünnepi kenyérhelyettesítő szerepe volt. Más kenyérfélékkel szemben a lehető legfinomabb fehérlisztből készült. Ünnepnapokon és vasárnapokon sütötték, vagy olyan hétköznapokon, amikor nehezebb fizikai munkát végeztek vagy munkás jött a házhoz. A Muravidéken egykoron nem volt keresztelő, lakodalom, halotti tor, fontosabb gazdasági munka perec nélkül. Lakodalmakkor és a paszitán a borosüveg nyakára húzva a termékenység és a bőség jelképe volt. Az ünnepi asztal elmaradhatatlan része volt és az is maradt mind a mai napig.

A perecet egykoron kemencében sütötték, mint a kenyeret. Általában nem önálló ételként fogyasztották, hanem húsokhoz és főzelékekhez ették. A két szálból font, kerek alakú perec volt a muravidéki perec ősi formája. Fontos megjegyezni, hogy egykoron nem apró, 15–20 centiméter átmérőjű pereceket sütöttek, hanem nagyobb, akár 30 centiméter átmérőjűeket, amelyből több személy egy-egy darabot tört le, és úgy fogyasztották. A Muravidék népi táplálkozásában a perec elnevezésére a kerekperec és a hőkön sült perec is megjelenik, utalva arra, hogy kemencében készítették.

Bár a kerekperec egykoron a tágabb zalai és vasi térség ünnepi kenyérhelyettesítő étele volt, napjainkban már csak a Muravidéken maradt meg élő, eleven, mindennapos gyakorlatként a készítése. A kerekperec a vidék gasztronómiai értékei hazai és nemzetközi reprezentálásának elmaradhatatlan kellékévé vált.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.
• Wittinghoff Sarolta: A perec története Magyarországon. Sütőipar, évf. 3. szám