A tüzes ember a kísértet általános megjelenési formája egész Európában. Közép- és Nyugat-Európa sok pontján elsősorban a földet rosszul mérő „mérnök” vagy földmérő halál utáni vezekléseként értelmezik e lényt és sajátos tevékenységét. Ezt tüzes mérnök, tüzes indzsellér, tüzes matyikus (= matematikus) elnevezéssel is kifejezik. Az északkeleti területeken gyertyás néven is ismert. Ez a lény éjszakánként a határban vagy a gáton bolyong. A földet méri, míg le nem vezekelte bűnét. Az éjjel kintjárókat követi, nem lehet őt utolérni, ránehezedik a kocsikra, a gyalogosok vállára, ijesztgeti őket. Ezekkel az alakokkal kapcsolatban kevesebb elhárító gesztus ismert, mint általában a kísértetek vonatkozásában (legáltalánosabb az a hit volt, hogy káromkodással el lehet őket küldeni

Az ún. gyertyások a Muravidék tájspecifikus folklóreleme, amelyeket a Göcsejben tüzesembereknek is neveztek. Muravidéki hagyománya igen gazdag. A 21. század eleji több mint 20 hiedelemszöveg igen nagyfokú változatosságot mutat. Ezen történetek valóságalapját azonban ténylegesen látott fényjelenségek szolgáltathatták. A hiedelemkör kialakulásának alapja a 20. század második felében virágzó Lendva-vidéki gázkitermelés lehetett, ugyanis a gázmezőn valóban láthattak olykor-olykor öngyulladást az esti órákban a hazatérők. A hiedelemszövegek többsége is mindössze e természetfelettinek gondolt fényjelenségekre koncentrál.

Gönczi kutatásai szerint azonban a gyertyások elkárhozott emberek lelke, akik életükben elmérték, elszántották vagy elkaszálták más ember földjét. Ebből kifolyólag legtöbbször a réteken, hegyeken, szántóföldeken látni őket, ahol a megyéken futkosnak, keresik a megyét, amit életükben elszántottak, ugyanis vissza szeretnék azt szántani. Bűnhődésből kínlódnak, az ő bűnös lelkük ég. Ha bűneiket leszolgálják, megszabadulnak. A muravidéki szövegváltozatok között is található olyan (Hosszúfaluhegy), amely szerint a gyertyások határsértők lelkei, akik arra ítéltettek, hogy holtuk után is ott tanyázzanak a földi életükben elcsalt, elbitorolt mezsgyéken.

Gönczi szerint a gyertyások ráülnek a határon járók szekerére. Ha 4–5 gyertyás ráül a szekérre, azt a marhák már nem bírják húzni. Az ilyen gyertyások egyesek szerint káromkodás, mások szerint imádság által távolíthatók el. Gönczi kutatásai szerint, ha valaki fél tőlük és imádkozik, közel jönnek hozzá, de ha erősen káromkodik, eltávoznak tőle. Ha feléjük ütnek, szétfutnak.

Gönczi kutatásai szerint a gyertyás az ember vállára is rászállhat. Így a gyertyás is – a lucfér és a boszorkány hiedelemköréhez hasonlóan – az éjjeli órákban megnyomhatja az embereket.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Dömötör Tekla (főszerk., 1990): Magyar néprajz nyolc kötetben VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest. 551.
• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. 172. [Reprint 1996.]
• Magyar Zoltán (2010): Muravidéki népmondák. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 19–24. 43–52. 154–158.