A garabonciás hiedelemkör lényeges része a délnyugat-dunántúli néphitnek. A muravidéki mondák szervesen belesimulnak az általános magyar hiedelemkörbe, de ami igazán értékessé teszi az itt gyűjtött szövegeket, az esztétikai minőségük. Göcsejben gabroncásnak, gorboncásak is nevezik, Göntérházán gargoncás diáknak mondják.

Gönczi gyűjtései szerint a garabonciás olyan gyerekből lesz, aki fogakkal, 3–4 sor foggal születik. A Muravidéken a garabonciás diák dupla fogsorral születik. Gönczi kutatásai szerint az ilyen gyerek hét évig szopik, majd elszökik a háztól oda, ahol kincsek vannak. Már gyermekkorában olyan erős, hogy félkézzel embereket dob fel a magasba. A garabonciás bár olyan, mint más ember, mégis messziről fel lehet ismerni: vándorlegényforma, egyik felén nagy tarisznya, a kezében könyv, amelyből érthetetlen szavakat mormol, karján zsinóros kantár. 

A garabonciás diák a muravidéki mondákban is vándordiák, és csak tejjel él. A faluban jár-kel, egy-egy házba betér és tejet vagy aludttejet kér. Ha szívesen fogadják, megjutalmazza a vendéglátót, ellenkező esetben viszont megmondja, hogy hol van a tej és hány fazékkal, majd jégesővel veri el a termést vagy az egész környéket. Gönczi szerint a garabonciás a vészes felhőknek is tud parancsolni, feltámasztja a vihart, jégesőt csinál. Kincseket (arany, ezüst, gyémánt) őriz, amik barlangokban, hordókban, odvas fákban vannak.

A garabonciás sárkányon, feketecsíkon, rákon vagy halon lovagol. Ezeket úgy szerzi meg magának, hogy kiszemeli annak rejtekhelyét, a könyvéből olvasva pedig magához idézi őket, aztán felkantározza, mint a lovat és lovagol rajta. A muravidéki mondaanyagban költői szépségű a garabonciás hátaslováról, a sárkánykígyón nyargaló garabonciásról szóló történet. Az egyik muravidéki adatközlő például két, egymástól független elbeszélésébe ágyazva mesélte el, hogy Radamos határában is járt nagy könyvvel a kezében a garabonciás diák, és a nádasból két csikót, azaz két nagy „kigyút” kiolvasva, mint a szélvész távozott el.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Dömötör Tekla (főszerk., 1990): Magyar néprajz nyolc kötetben VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest. 555–556.
• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. 174–175. [Reprint 1996.]
• Magyar Zoltán (2010): Muravidéki népmondák. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 19–24. 43–52. 180–183.