A muravidéki szövegkorpusz egyik domináns témacsoportja a boszorkány-hiedelemkör. Az ide sorolható több mint ötven hiedelemszöveg igen változatos.

A muravidéki magyarok néphitében a boszorkány többnyire falubeli férfi vagy nő, aki természetfeletti képességekkel rendelkezik. Alapvetően saját boldogulásának elősegítésén munkálkodik, eközben másoknak kárt okoz vagy másokat megront. Sokféle alakban jelenhet meg, az állatok közül leginkább béka, kutya, macska vagy ló alakban jelenik meg. Utóbbi nem önkéntes alakváltozás, a megpatkolt boszorkányról szóló hiedelemmondákban jelenik meg. Ha az állatot, amelynek képében van a boszorkány, megverik, megsebzik, meglövik, akkor a seb a boszorkány emberi alakján is meglátszik, mégpedig ugyanazon testrészén, mint a megsebzett állatén. A Muravidéken az említettek közül a béka alakváltozás a legelterjedtebb, és a daracskos/taracskos béka megjelenése többnyire a tej elvitelével áll összefüggésben.

A boszorkányok nemcsak állat, hanem ember megrontására is törekszenek. Közvetve ilyen történet a megpatkolt boszorkány esete. Több mondaváltozat szerint (Domonkosfa, Hármasmalom, Lipa, Muraköz) a varangyos békára vernek lópatkót, és utána megnézik, hogy melyik asszony nem meri levetni a csizmáját. Az a megpatkolt boszorkány. Két másik változatban pedig (Pince, Zsitkóc) a ló alakú boszorkány végtagjaira rögzítik a patkót. Az emberrontás szándéka a központi eleme annak a mondaváltozatnak is, amelynek fő motívuma a varázsöv, amit halálos szándékkal küld a boszorkány személyes ellenségének. E típus különlegessége, hogy mindössze négy szövegváltozatban ismert, az egyik a muravidéki (dobronaki), a másik három változatot pedig a gyimesi csángóknál és a bukovinai székelyeknél jegyezték fel.

A boszorkány felismerésének a lehetősége a muravidéki magyarság képzeletvilágát is erősen foglalkoztatta. A boszorkányok rút alakúak, egyik lábuk be van kötve. Kéményükből kék füst száll fel, de egész biztosan karácsonykor a lucaszékről ismerni meg őket, mert ilyenkor nagy szarvakat viselnek. Nyáron seprűn, rokkán, hordón, talicskán, kocsin járnak, de emberen és állaton is tudnak lovagolni.

A gyűjtések között többféle szövegváltozat található, például a boszorkány megvarázsolt tyúkjáról, különleges ágyáról, forgószélben való utazásáról, a különféle helyszíneken folytatott mulatozásairól. Különlegesek a boszorkány haláláról és még inkább temetéséről szóló szövegek. Az egyik szöveg szerint a gyertyánosi rontóasszony temetésekor az istállóban bőgni kezdtek a tehenek, mire a jelenlévők azt mondogatták: „Na, a boszorkátul elköszöntek a tehenek!”

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia
• Dömötör Tekla (főszerk., 1990): Magyar néprajz nyolc kötetben VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. 158–162. [Reprint 1996.]
• Magyar Zoltán (2010): Muravidéki népmondák. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 19–24. 43–52. 164–178.