A kultúrpalotaként és csodapalotaként is emlegetett lendvai Színház- és Hangversenyterem a város egyik mai büszkesége. A Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építész, Makovecz Imre tervei alapján épült impozáns létesítmény szabadon álló épületként jelenik meg a város központja alatti téren.

A merész, kívülről és belülről is rusztikus elemeket felhasználó építészi elgondolás bámulatosra sikeredett. Makovecz mint az organikus építészet mestere mindig arra törekedett, hogy az épület természetesen nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, szerves egységet mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából. Az eredeti elképzelés szerint az építmény mindkét oldalon csatlakozott volna a szomszédos épületekhez. Az egyik szárny nem épült meg, a másik oldalon pedig sajnos lebontásra került a régi zsidó iskola épülete.

Az építész az épület külső és belső díszítésénél felhasználta a Mura mentére jellemző népi, nemzeti és polgári motívumokat. Külső fala és a színházterem emeleti erkélyének homlokzata egyaránt egy hagyományos, fehérre meszelt, egyszerű falusi házsor mintázatát viseli magán. A csúcsos, tornyos épület tetőzete kívülről és belülről is egy fölborult hajóra vagy bárkafenékre emlékeztet. Az egyik tornya alatt pedig egy hatalmas bronz szárnypárból, amelyről majdnem mindenkinek a magyarok mitológiai ősapjának tekintett turulmadár jut az eszébe, kis lélekmadarak szállnak fel. Az objektum egyetlen oda nem illő része az esőfogó, ami formájában és anyagában is elüt az eredeti épülettől, hiszen azt nem Makovecz tervezte.

A főképpen színházként funkcionáló létesítmény nagytermében 444 ülőhely fogadja a látogatókat. A zenekari árokkal is rendelkező színpad, amelynek nyílását az ősi Napisten mosolysugarai díszítik, az országban a legnagyobbak közé tartozik. Hátrafelé egy nyári, szabadtéri színpaddá nyúlik, amelyet egy emelhető kapu választ el a belső színpadtól.

A 2004. szeptember 18-án megnyílt meseszép épületben különböző színházi előadások, hangversenyek, gála- és egyéb színvonalas rendezvények kapnak helyet. A földszinten egyedi bútorokkal berendezett kávézó működik, az előtérben képzőművészeti kiállítások tekinthetők meg. Az épület előtt a híres alsólendvai születésű szobrász, Zala György mellszobra áll.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Galli Károly, Halász Albert, Marton Jenő (2015): Csodaszép Szlovénia. Útikönyv. Hibernia Nova Kiadó, Budapest. 30.
• Göncz László (2009): Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 54–55.
• Lazar Beata: Lendva óvárosának története. Lendva Község, Lendva.
• Patyi Zoltán (2020): Gondolatok a színházban, avagy Néhány gondolat a Lendvai Makovecz Kultúrpalota kapcsán. Lindua, évf. 22/2020. sz. Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ, Lendva. 93–95.
• Rajnics Viktória (2006): Szlovénia. Útikönyv és térkép. Tábla és Penna Könyvkiadó, Budapest. 84.
• Šimonka Tanja (2013): A Színház- és Hangversenyterem. In: Király M. Jutka (szerk.): Lendva 820 éve = 820 let mesta Lendava. Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 190–191.
• Színház- és hangversenyterem. Lendva várja Önt. http://www.lendava-lendva.si/dozivetja/znamenitosti/mestotradicij