A magyarországi nagy táncgyűjtés idején a Muravidékre nem jutottak el a tánckutatók, így az 1960-as évekből csak népzenei gyűjteménnyel büszkélkedhet ez a vidék. Néptáncgyűjtésre csak a 21. században került sor, amit a helyi néptáncegyüttes vezetői, Toplak Alenka és Toplak Rudolf kezdeményeztek, munkájukat pedig Gerlecz László néptáncpedagógus segítette. A 2007 és 2010 közötti gyűjtést 2017–2018-ban folytatták Balaskó Enikő helyi néptáncpedagógus kezdeményezésére, aki a megrendezett gyűjtések felvételeit elemezte két szakdolgozatában.

A régi stílusú népzenei anyag ellenére a Lendva-vidéknek a két világháború közötti és a második világháború utáni tánchagyományára a régi stílus hiánya jellemző. Az ugrós típusú táncoknak csak a nyomai kerültek elő az emlékezetből. A mozgás rekonstruálásával – szöveges gyűjtések, visszaemlékezések, szomszédos vidékek anyagai alapján – Gerlecz László foglalkozott. Az ügyességi táncok közül mozgásban csak az üveggel vagy pohárral járt tánc maradt meg, de csárdás vagy polgári társastánc zenéjére. A vidék új stílusú táncai a csárdás (kétlépés), gyorscsárdás és körcsárdás, amelyek motivikájukat tekintve igen szegényesek, a gyorscsárdás motívumkincse pedig – a nyugati dialektus általános vonásával ellentétben – gyakorlatilag a lassú csárdáséval megegyező. A területre jellemző az elnépiesedett polgári társastáncok és lakodalmi táncok bősége. Az adatközlők tizenhét különböző lakodalmi és polgári eredetű táncot táncoltak el (Hogy a csibe, Gyere be, rózsám, gólyatánc, sujszterpolka, francia négyes, hupi, zsidótánc, Ritka búza, korcsolla, fehérvári, kendertánc, vánkostánc, szotics, Dunába’ úszik a pék, slowfox, polka, valcer) és további kilencet említettek (párválasztó söprűtánc, samarjanka, fox, simi, tangó, mozsártánc, cséptánc, kalaptánc, törpetánc). A felgyűjtött táncanyagból több színpadi előadás készült 2010 és 2012 között.

A Lendva-vidék tánckultúrája a II. világháború után már a polgárosodás azon fázisában volt, amikor a korábbi tánckultúra gerincét alkotó tánctípusoknak csak az emléke élt. Ebből kifolyólag századunk adatközlőinek emlékezetéből a bálokban járt polka, valcer, csárdás, illetve a lakodalmakban járt polgári társastáncok gazdag repertoárja kerül elő mint „régi szép táncok”, ezek jelentik az itteni népnek a néptáncot.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Balaskó Enikő (2015): A Muravidék táncai. A Lendva-vidék tánchagyománya. Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest. (szakdolgozat)
• Balaskó Enikő (2016): A Lendva-vidék táncai. In: Bolvári-Takács Gábor (sorozatszerk.): Tánc és társadalom. V. Tánctudományi Konferencia a Magyar Táncművészeti Főiskolán. MTF. Budapest. 11–20.
• Balaskó Enikő (2017): A Lendva-vidéki táncok visszatanításának lehetőségei és módszerei. Magyar Táncművészeti Egyetem, Budapest. (szakdolgozat)
• Balaskó Enikő (2018): A Lendva-vidéki táncok visszatanításának lehetőségei és módszerei. In: Bolvári-Takács Gábor (sorozatszerk.): Táncművészet és intellektualitás. VI. Nemzetközi Tánctudományi Konferencia a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Budapest. 29–43.
• Toplak Alenka, Toplak Rudolf (2012): Muravidéki lakodalmas = Prekmurska gostija. Vas Megyei Önkormányzat, Szombathely.
• Toplak Alenka, Toplak Rudolf (2013): Szellemi néprajzi emlékek gyűjtése és rekonstrukciója a Muravidéken = Zbiranje in rekonstrukcija plesov madžarske manjšine v Prekmurju. LARTIS Nonprofit Kft., Zalaegerszeg.