A fekete arany, illetve a kőolaj és a földgáz bányászata az 1940-es évektől egészen az 1990-es évekig fontos alappillére volt a Lendva-vidék gazdasági fejlődésének. A vidék alatt húzódó kőolaj- és földgázmező kiterjed ugyanis egészen a magyarországi és horvátországi olajmezőkig. A kitermelés alatt, ami közel 50 évig zajlott, szinte minden muravidéki magyar családnak volt vele kapcsolata, rengeteg embernek adott munkát, hiszen a kitermelés hőskorában rengeteg kőolajra és munkásra volt szükség.

A kőolaj- és földgázbányászat az 1937-es esztendőben a Lendva-vidékkel határos Zala megye falvaiban indult meg először. A Lendva-vidéki kőolajkitermelés megalapozása pedig 1942-ben kezdődött, amikor a Magyar–Német Ásványolajművek Kft. (MANÁT) szénhidrogének kutatásába kezdett először Völgyifalu, majd pedig Petesháza határában. Egy évvel később ugyanezeken a helyeken fúrótornyokat állítottak és elkezdték szivattyúzni a kőolajat, majd 1944-ben a MANÁT Lendva-vidéki részegységét mind a hat akkori furattal több mint 10 millió pengőért megvásárolta a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT). A II. világháború befejeztével Jugoszlávia újra fennhatósága alá vonta a Muravidéket, majd államosította a kőolajkitermelést, továbbá megalapította az „Izvori nafte – Dolnja Lendava” nevezetű céget, amely folytatta a kőolaj és a földgáz kitermelését. 1952-ben már 81 fúrótorony állt Petesháza határában. A szénhidrogének bányászata olyan szintre fejlődött, hogy 1956-ban Lendván bányászati iskolát létesítettek, hogy szakembereket képezzenek.

A Lendva-vidéki kőolaj- és földgázfúrás nem csak az akkori gazdaságra hatott, hanem komoly társadalmi hagyatéka is lett. Az olajmunkások élete beszűrődött a folklórba, az „olajos” történetekből anekdoták, „igaztörténetek”, nóták lettek. A kőolajbányászatra szervezett Nafta cégnek köszönhetően pedig fejlődtek a lakhatási körülmények, szolgálati lakások, lakótelepek, közösségi létesítmények épültek. A cég támogatta a munkások sporttevékenységeit is, tekepálya és számos sportegyesület létesült, a cég lett továbbá névadója és fő támogatója Szlovénia legrégibb futballklubjának, a Nafta 1903 FC-nek is. Továbbá a Nafta számos olyan ipari műemléket hagyott hátra, amely alapja lehetne egy kőolajipari szabadtéri múzeum létrehozásának.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Beszélgetés Hozjan Alenkával (született Hatlak Lenkeként Muraszombaton 1963-ban, gyermekkorát Völgyifaluban töltötte). Készítette: Kepe Buda György, Lendva 2021. 01. 06.
• Beszélgetés dr. Lendvai Kepe Zoltánnal, a Lendvai Galéria és Múzeum főmuzeológusával. Készítette: Kepe Buda György. Lendva, 2021. 02. 05.
• Gyuricza Ferenc: A Lendva környéki és a magyarországi lelőhelyek szoros kapcsolatban álltak egymással. ZAOL – Zala megyei hírpoltál. Megjelent online 2018. 09. 01. https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-lendva-kornyeki-es-a-magyarorszagi-lelohelyek-szoros-kapcsolatban-alltak-egymassal-2534532/
• Hari, Štefan (1990): Naše naftno rudarjenje = A mi kőolajbányászatunk. Lendavski zvezki = Lendvai Füzetek. Lendva Község, Lendva, 1990/11.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2014): Lendvai kincsek és sorsok. Fejezetek Lendva történetéből. Lyndvamuseum 7. Lendvai Galéria és Múzeum, Lendva. 81.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2018): Kőolaj- és földgázmezőkön. Magyar Értékek Tárháza. Népújság, évf. 14. sz. 8.
• Kerčmar, Jernej: Nahajališča zemeljskega plina na naftno-plinskem polju Petišovci. Geologija. Megjelent online 2018. 12. 20. http://www.geologija-revija.si/dokument.aspx?id=1339
• Szúnyogh Sándor (1997): Lendva város rövid története a kezdetektől a második világháború végéig. In: Galič Štefan, Szúnyogh Sándor, Dr. Tomka Miklós: Üdvözlet Alsólendváról. Lendva Község – Občina Lendava, Lendva. 51–52.