A kukorica nemcsak a hetési állattartásnak, hanem a népi táplálkozásnak is fontos alapanyaga volt. A lófogú és a nyolcsoros voltak a legkedveltebb kukoricafajták a 20. század közepe táján. A kukorica a gazdaság és a háztartás legsokoldalúbban felhasználható nyersanyagai közé tartozott. Darájából és lisztjéből laktató ételek készülhettek. Különösen a szegényebb családok táplálkozásában jutott kiemelt szerephez.

Az áram bevezetése előtti időszakban a kukoricalisztet otthon, kézimalommal őrölték. Az áram bevezetése után pedig szinte minden településen volt egy-két tehetősebb gazda, akinek volt darálója, így a falubeliek hozzájuk vitték a ledaráltatni valót. A kukoricából nem daráltattak nagyobb mennyiséget, csak néhány adagra valót, hogy friss, ízletes maradjon. A darálás előtt még egyszer a kemencében megszárították a kukoricát, ami különlegesen finom ízt adott neki. A Hetésben használt kukoricaliszt a mai fogalmaink szerint teljes kiőrlésű lisztnek számított. A kukoricalisztből készült ételek kenyérpótló szerepet is betöltöttek.

A kukoricamálé volt az egyik legnépszerűbb kukoricalisztből készült étel. A kukoricamálénak létezett egyszerűbb, hétköznapi, valamint ünnepi, gazdagabb változata is. Ha hétköznap sütötték, akkor csak tejjel, aludttejjel, egy-két tojással és egy csipet sóval keverték ki a tésztáját. A kukoricamálé böjti változatát állati eredetű összetevők nélkül készítették, ezért a tepsit, amiben sütötték, nem zsírral, hanem tökmagolajjal kenték ki. Ha vasárnapra vagy ünnepnapra készült a kukoricamálé, akkor a tej vagy aludttej és a tojás mellett szódaport is tettek a tésztájába, esetleg mézet vagy kevés cukrot. A tetejét szilvalekvárral vagy dióval gazdagították, majd az egészet cukros tejföllel megkenték.

A Muravidéken máig megőrződött, szívesen készített kukoricamálé olyan étel, amely más vidékeken mára már kikopott a mindennapi étkezésből, de ezen a vidéken még megőrződött mint gasztronómiai és népi táplálkozási különlegesség.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva