A kerekrépa, másként tarlórépa, latinul Brassica rapa egy érdekes, sajátos arculatot adó alapanya a muravidéki népi táplálkozásnak. Ezt a növényt ugyanis főként az állatok részére termelték – általában másodvetésként, a gabona aratása után vetették –, de a szükség és a paraszti lelemény az emberi táplálkozásba is beépítette, így szívesen felhasználták étkezési célra is.

A kerekrépa konyhai felhasználásának fő formája a savanyított répa volt, ami a finomra lereszelt répából készült a savanyúkáposztához hasonlóan. Savanyításra a fiatalabb, még túlságosan meg nem fásodott répát használták. A savanyított répából elsősorban főzelékek készültek, mint a tejes répa, tejfölös répa, babos répa vagy húsos répa. A főzelékek esetében fontos volt, hogy előtte átmossák, kicsit kiáztassák, nehogy túl savanyú vagy keserű íze legyen az ételnek tőle.

A kerekrépa savanyítatlan, azaz édes formában való alkalmazása elsősorban a rétestöltelékként való felhasználása volt. Míg a nyári időszak fő rétese a tökös-mákos rétes volt, addig a téli időszak rétese a répás és a répás-mákos. A répás tölteléket mézzel vagy cukorral édesítették. A répás rétes a mindenszentek és a halottak napja elmaradhatatlan étele volt a Muravidéken.

A kerekrépának a népi táplálkozásban betöltött szerepe a Kárpát-medence népi táplálkozását tekintve ritkaságnak számít. A répából készült ételek nemcsak különleges ízűek, de egészségesek is, fontos helyük van az egészséges reformtáplálkozásban.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.