Alsólendvának 1366. május 23-án Nagy Lajos király adományozott vásárjogot, amellyel felhatalmazta Bánffy Istvánt és Jánost arra, hogy Lendva nevű birtokukon évenként országos vásárt tarthassanak Simon és Júdás napján (október 28.). Alsólendva későbbi története folyamán is híres vásárhely maradt. A 19. században már Katalinkor, gyertyaszentelőkor, farsangkor, Szent Györgykor is tartottak vásárokat. A vásár előtti napon – Bellosics Bálint néprajzkutató 1891-es írása szerint – a „kicsiny város egyetlen nagy utczáján” sátrakat állítottak fel. A kakasszókor érkező vásárlói tömeg pedig „színre tarkább volt bármely keleti szőnyegnél; három útján a magyar, a vend, a muraközi horvát.”

Alexandriai Szent Katalin emléknapján, a Lendvai Plébánia búcsúnapján a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet szervezésében 2004 óta elevenítik fel a régi vásári hangulatot. Az eleinte a Bánffy Központ udvarán mindössze négy kézműves standdal szervezett vásár évről évre bővült, és lassacskán kinőtte az udvar falait. 2010-ben így méltó helyére, a Szent Katalin-templom melletti térre költözött.

A Katalin-napi kézműves kirakodóvásár és hazai termékek vására ma Lendva városának egyik kiemelkedő eseménye, amelyben hazai és határon túli mesterek kínálják portékáikat, amelyek nyomán a Muravidék, Zala és Vas megye sokszínűségéből, kézműves értékeiből kaphatunk ízelítőt. Fazekas, kerámia-, bőr- és csuhétermékek, hímzések és szőttesek, fonott és faragott tárgyak, az adventi időszakot pedig az adventi koszorúk, karácsonyi díszek, gyertyák, kis harangok, száz- és százféle módon, más és más technikával készített angyalkák hirdetik. Nem hiányozhatnak a vásári kínálatból a mézeskalácsosok sem, akik egykoron a legtekintélyesebb mesteremberek lévén a templom előtt kaptak helyet. Míg a mézeskalácsosok közelében régen „vendéglátó vendek” sütötték a friss pecsenyét, amit kettészelt fehér cipóban kínáltak, a mai étel- és italkínálatból nem hiányozhat a sültkolbász és a hurka, valamint a fahéjas, fűszeres forralt bor. Sőt, ma már kürtőskalács is kapható.

Régen ritkán nyúlt ebéden túlra a vásár, ma azonban a délutáni órákig tart. Mivel a vásár után egykoron néha-néha megindult a tánc is, a szervezők 2017-ben a Bánffy Központban szervezett, kicsiknek és nagyoknak szóló táncházzal és kézműves foglalkozással bővítették az eseményt.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Ábrahám Klaudia (2010): Kézműves portékák palettája. Népújság, LIV. évf. 48. sz.
• Ábrahám Klaudia (2013): A vásár, ahonnan kitiltották a „plasztik hacacárét”. Katalin-napi vásár Lendván, a kézműves portékák kavalkádja. Magyar Nemzet, évf. 321. sz.
• Ábrahám Klaudia (2019): Katalin-napi vásár Lendván. Népújság, LXIII. évf. 48. sz.
• Bellosics Bálint (1891): Az alsó-lendvai vásár. Vasárnapi Újság, XXXVIII. évf. 28. sz. 457–459.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2013): A híres alsólendvai vásárok. In: Király M. Jutka (szerk.): Lendva 820 éve = 820 let mesta Lendava. Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 34–35.
• Király M. Jutka (2016): Katalin-napi vásár Lendván. Népújság, LX. évf. 48. sz.
• Katalin-napi vásár. Muravidék.re. https://www.muravidek.re/index.php/hu/esemenyek/227-katalin-napi-vasar