Alsólendva polgári korszakának (1867–1914) egyik legfontosabb ipar- és helytörténeti emléke a Hungária Hazai Ernyőgyár Részvénytársaság. Az ernyőgyár Wortmann Béla varrodájából alakult ki 1904-ben, és 1906-ban már részvénytársaság volt. 1907-re az akkori város délnyugati szélén Szente Lajos szombathelyi építész tervei alapján egy impozáns gyárépület épült fel. A szecessziós jegyeket viselő épület kivitelezője Morandini Tamás olasz származású, zalaegerszegi építési vállalkozó volt. Az épületnek azonban igen hamar, már 1910-ben meg kellett válnia a magyaros, szecessziós stílusjegyeket viselő pártázatától, hogy megakadályozzák a rendszeres beázásokat. Ebből kifolyólag klasszikus, cserépzsindelyes sátortetőt kellett kialakítani a gyár építménye fölé. A födém ugyanis az akkor még forradalminak számító vasbetontechnikával készült, ami nem bizonyult tökéletesnek a nedvesség szigetelése szempontjából.

Az ernyőgyár az I. és II. világháború viszontagságai között tovább működött, bár számos gazdasági és szerkezeti átalakuláson ment keresztül. Az 1930-as évek második felében elektromos berendezésekkel szerelték fel a gyárat, új üzemet, kötödét és leányvállalatot létesítettek Horvátországban. A Magyarországhoz való visszatérés idején a cég újra felvette a Hungária Hazai Ernyőgyár Rt. nevet, de a II. világháborút követően a céget államosították, az átvonuló szovjet csapatok pedig teljesen kifosztották az épületet.

Az új helyre költözött lendvai ernyőgyár többszöri átnevezés és átszervezés után az 1980-as évekig sikeresen működött. Ezt követően a távol-keleti piacról érkező áruk dömpingje miatt az Indip néven működő gyárat 2001-ben felszámolták. A II. világháború után a Morandini Tamás által kivitelezett szecessziós épületben már nem készültek ernyők. Az átalakított üzemcsarnokot műhelyek, majd más cégek, irodák, boltok és rendelők vették birtokba.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján feltételezhetjük, hogy a Hungária Hazai Ernyőgyár Rt. volt a Magyar Királyság első ernyőgyára. A lendvai ernyőgyártás majdnem egy évszázadon át nyújtott munkalehetőséget a vidék lakóinak, emlékét pedig nemcsak az egykori gyárépület őrzi, hiszen annak gazdag tárgyi emlékanyaga a Fő utca 52. szám alatt található, Lendva város polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása című kiállítás része.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2011): A lendvai Hungária Hazai Ernyőgyár épülete. In: Király M. Jutka (szerk.): Kő kövön maradjon! Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet. Lendva. 64–66.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2013): A Hungária Hazai Ernyőgyár. In: Király M. Jutka (szerk.): Lendva 820 éve = 820 let mesta Lendava. Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 146–147.
• Király M. Jutka: A Hungária Hazai Ernyőgyár 110 éves lenne. Magyar Nemzet. Megjelent online 2014. 11. 30. https://magyarnemzet.hu/archivum/korabbi-partnereink/a-hungaria-hazai-ernyogyar-110-eves-lenne-4000898/
• Kósa Ferenc, Vida T. Judit (2012): Történelmi kiruccanás Lendván. LINDUA. Lendvai Könyvtár, Lendva. VI. évf. 13–14. szám. 134. https://www.kl-kl.si/files/fb/periodika/lindua/lindua_2012-13-14/mobile/index.html
• Lendvai Kepe Zoltán szerk. (2008): Meščanstvo, tiskarstvo in dežnikarstvo Lendave = Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása. Lyndvamuseum 2. Lendvai Galéria és Múzeum, Lendva.
• http://www.lendava-vabi.si/MuzejMescanstva_hu.html
• Megyeri Anna (2010): „A földre építek, az égben bízom”. A Morandini építészcsalád a Monarchiában.
• Veöreös András (2000): Lendva építészeti értékei. Krónikás. Különszám. Budapest. 16–19.