A hetési szőttes egy len- és kenderalapú népi textília, amely sötétpiros szőtt sávokkal gazdagon díszített. A szőttesek gazdag motívumvilága, művészi megformáltsága és sokoldalú felhasználása a hetési szőttest a Kárpát-medence kiemelkedő néprajzi, kultúrtörténeti értékévé teszi. A gazdagon díszített abroszok, halottas lepedők, törölközők fontos életmódtörténeti emlékek, népművészeti alkotások.

A magyar paraszti társadalomban a fonás és a szövés a legalapvetőbb asszonyi munkák közé tartozott, sőt a Hetésben a férjhez menés egyik alapfeltétele volt. A hetési lányok 13–14 éves korukban kezdték tanulni a szövést. A hetési asszonyok maguk végezték a len és a kender fonását, szövését, sőt azt részben maguk is festették.

A szövés egyes néprajzi tájakon a természeti és társadalmi körülményeknek köszönhetőn olyan magas fokra fejlődött, hogy művészi szintű alkotások keletkeztek. Ilyen művészi szintű szövési tudásra tettek szert a Hetés asszonyai is. Már a vidék egyik első néprajzi krónikása, Gönczi Ferencz is lejegyezte, hogy a hetési asszonyok nagy mesterei a szövésnek, olyan szépen és díszesen szőnek, hogy más falvak asszonyainak is dolgoznak fizetségért, lisztért, zsírért, túróért, tejért cserébe, és elkészítik leányaik kelengyéit, így a hetési falvak asszonyait híres kelengyekészítőknek is tartották a környékbeli települések lakói.

A szövést a len- és kendertermesztésnek, majd a fonal megfonásának kellett megelőznie. A megfont fonalat az orsóról a motollára vezették, amit a Hetés vidékén ásopnak neveztek. Ezen mérték le a kész fonal mennyiségét. A paraszti textilkészítés legbonyolultabb eszköze pedig a szövőszék volt, amit a Hetésben faisznak neveztek.

A hetési szőttes leggazdagabb gyűjteményei a Muravidéken, a szlovéniai magyarság területén találhatók a Lendvai Galéria és Múzeumban és a Muraszombati Területi Múzeumban, a dobronaki Dobronoki György-házban és a zsitkóci Deák-emlékszobában.

A hetési szőttes motívumgazdagsága, díszítettsége Kárpát-medencei viszonylatban is kiemelkedő, értékes népművészeti alkotás, amely a hetési asszonyok magas szintű kézműves tudásáról tesz tanúbizonyságot. A hetési szőttes a viselet- és lakáskultúrának is fontos tárgyi emléke.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. [Reprint 1996.]
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2006): A hetési népi textilkultúra = Kultura hetiškega ljudskega tekstila. Lyndvamuseum 1. Galerija-Muzej Lendava / Galéria és Múzeum, Lendva.