
A hetési szoknyásharangok a Lendva-vidéken
Szakterület
kulturális örökség
Fellelhetőség helye
Lendva-vidék
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2013. 09. 11.
Javaslatot készítette
Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus
Javaslatot benyújtotta
Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
A hetési szoknyásharangok a Lendva-vidéken
Szakterület
kulturális örökség
Fellelhetőség helye
Lendva-vidék
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2013. 09. 11
Javaslatot készítette
Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus
Javaslatot benyújtotta
Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
A harangozás jelentős kultúrtörténettel bíró, kultikus eljárás, amelyet már az ókori Rómában is ismertek figyelemfelkeltő, vészjelző célzattal. A déli harangszó pedig nekünk, magyaroknak különösen kedves, hiszen III. Callixtus pápa rendelte el a nándorfehérvári diadal alkalmából.
Harangokat azonban nemcsak a templomok tornyában helyeznek el, hanem a téglából vagy kőből épült harangtornyokba és a fából ácsolt haranglábak tetejére is. A népi építészet definíciója szerint a harangláb a harang elhelyezésére szolgáló oszlop vagy gerendaszerkezet, amely az időjárás viszontagságai ellen védi a harangot. A haranglábak méreteire jellemző, hogy általában a falu épületeivel egyforma magasak, csak csekély mértékben emelkednek ki azok közül.
A fa haranglábak, szoknyásharangok elválaszthatatlanul hozzátartoznak a Lendva-vidéki falvak arculatához Fontos népi építészeti és építészettörténeti emlékek, vallási és hírközlési objektumok, valamint valóságos ácsremekek. Az ácsolt haranglábak között egy önálló altípust képeznek a Kárpát-medencében, népi elnevezésüket pedig a tetőszerkezetük szoknyás kialakítása adta. Ma három Lendva-vidéki településen áll még szoknyásharang.
Göntérháza legrégibb vallásos építménye épp szoknyásharangja, amely egyes források szerint 1860-ban készült, míg mások szerint 1889-ben. A toronytörzs oszlopaiba az 1889-es és az 1924-es évszámot vésték, ez utóbbi egy javításra utalhat. A benne lévő harangot az első világháború idején, 1917 végén a hatóság elvitte háborús célokra, fegyver készült belőle. A mai harangot a falu lakói 1924-ben vásárolták, és ebben az évben fel is szentelték. A harangon német nyelvű felirat olvasható, amelynek jelentése „Öntve Szabó Ernőnél Grazban 1923-ban, száma 2230.” A haranglábat legutóbb 2019-ben újították fel.
A kámaházi szoknyásharangot egyes források szerint 1737-ben, míg mások szerint 1870 táján építtették a község lakói. Ez az építmény eredetileg nem a mostani helyén állt, hanem az út másik oldalán. A haranglábat legutóbb 2016-ban újították fel.
A pincei harangláb állítási dátuma bizonytalan, valószínűleg a 19. század első felében ácsolhatták. Egy 1828-as egyházlátogatási jegyzőkönyv már említést tesz arról, hogy a faluban egy egyszerű harangláb áll 50 font súlyú haranggal. A haranglábat legutóbb 2019-ben újították fel.




A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia
- Bödei János (1939): Adatok Hetés népi építkezéséhez. Vasi Szemle, évf. 5–6. sz. 322–328.
- Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. [Reprint 1996.]
- Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2011): Fa haranglábak a Lendva-vidéken. In: Király M. Jutka (szerk.): Kő kövön maradjon! Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 59–61.
- Sisa Béla (2001): A Kárpát-medence fatornyai. Wooden bell towers in the Carpathian basin. Nyíregyháza–Sóstófürdő.