
A hetési húsvéti pompos
Szakterület
agrár- és élelmiszergazdaság
Fellelhetőség helye
Muravidék
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2020. 05. 10.
Javaslatot készítette
Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus
Javaslatot benyújtotta
Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
A hetési húsvéti pompos
Szakterület
agrár- és élelmiszergazdaság
Fellelhetőség helye
Muravidék
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2020. 05. 10.
Javaslatot készítette
Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus
Javaslatot benyújtotta
Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
A mindennapi szóhasználatban, a köznyelvben a pompos szót a kenyérlángos megnevezésére használják általában, a Lendva-vidéken és a Hetésben viszont a húsvéti ünnepekre fehér finomlisztből sütött, kis kerek cipó elnevezésére alkalmazzák.
A Lendva-vidék és ezen belül a Hetés fő kenyérgabonája évszázadokon át a rozs volt. A búzalisztnek a kalácsok és az ünnepi ételek elkészítésében jutott szerep. A 20. század első felében a malomipar fejlődésével egyre finomabb lisztek készültek, amelyek több szitasor segítségével nyerték el finomságukat. Ezt követően már szerte a Kárpát-medencében a társadalmi presztízs egyik fő kifejezőjévé vált az egyre finomabb búzalisztből sütött fehér kenyér. Ennek ellenére a Lendva-vidéken a fehér kenyeret hosszú ideig, egészen az 1970-es évekig csak a húsvétra sütött pompos jelentette. Fehér kenyeret csak azután kezdtek rendszeresen fogyasztani, amikor már a boltból vették.
A finom, fehér tésztájú, mintegy félkilós cipót, a pompost csak húsvét ünnepére sütötték, amit a többi étellel együtt elvittek megszenteltetni a templomba. Így a pompos a húsvéti ünnepkör egyik fontos étele lett. A Lendva-vidéken nagyszombaton került és kerül sor ma is az ételszentelésre. A muravidéki háziasszonyok a szentelésre vitt ételt egy kosárba készítik össze, amelybe főtt sonka, kenyér, főtt tojás, torma és só kerül. Dobronakon és a vele szomszédos hetési falvakban nem a házikenyérből visznek szenteltetni egy darabot, hanem finom, foszlós tésztából kis cipót, pompost sütnek. A megszentelt ételeket, így a pompost is az utolsó morzsáig meg kell enni, semmit sem szabad kidobni belőlük. A pompos a Lendva-vidéki húsvéti szokások elmaradhatatlan étele, szimbolikus jelentőségű kenyere.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia
- Halász Albert (1999): Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.
- Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.