A hímzés a népművészet egyik ágaként alapanyagaival, technikáival, motívumaival egy igen összetett és beszédes szimbólumrendszert alkot. A hetési hímzés is sokat elárul a vidék gazdálkodásáról és társadalmáról. A leggyakrabban öltözékdarabok és lakástextilek díszeként találkozunk vele.

A hetési viselet egy fehér vászonalapú viselet, amely gyolcs ruhadarabokkal egészült ki, ez határozta meg a hímzéstechnikákat is. A hetési hímzés így olyan hímzéstechnikákat, öltésfajtákat őrzött meg, amelyek csak kevés népi hímzésben őrződtek meg napjainkig.

A hetési népi hímzések közül a legismertebbek a fehér vászonhímzések. Ezeknek a fehérhímzéseknek a nagyobb része szabadrajzú, virágmotívumos, az 1870-es évektől pedig gyakran egyszerűbb vagy díszesebb subrikával készült. A széleiken legtöbbször egyszerű csipke vagy rojtozás található. A Hetésben igen kedveltek voltak a bújtatásos technikával készített, darázslépes öltéssel sűrűn kivarrott férfi- és női ingek. Később a női viseletnél a fehér fonal piros, majd kék színnel egészült ki, a 20. század folyamán pedig tovább színesedett. A hetési hímzés további különlegességét jelenti a lyukhímzés, amely szinte egyedülálló a Kárpát-medencében. A lyukak ugyanis nem kerek alakúak, hanem a szőttes anyagok textúrájából eredően négyszögletesek.

A vászonhímzések mellett említést kell tenni a színes hetési gyapjúhímzésekről is. Ezek közül legjelentősebbek a fekete klott-, szatén- és pergálkötények díszítményei, amelyeket különféle színű és vastagságú pamutcérnával hímeztek ki alul és a széleken. A legismertebb motívumok a rétahásos, csipkis, csillagos, karikás, rózsás voltak. A kötény közepén hosszában a tökmagos kivarrást alkalmazták.

Az 1990-es évek elején – a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet ösztönzésének és dr. Kerecsényi Edit nyugalmazott nagykanizsai múzeumigazgató hetési népviseleti kutatásainak köszönhetően – több Lendva-vidéki faluban jöttek létre hímzőszakkörök. Ezek keretében a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elkötelezett szakemberei újra megismertették a Lendva-vidéki asszonyokkal régi hímzéseiket, és következetesen ügyeltek arra, hogy az alap mindig a hetési tiszta forrás maradjon. Így a hetési hímzéskultúra újjáélesztve ugyan, de ma is virágzik. A hetési hímzés készítésének már több népi iparművésze is van a Muravidéken.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Bellosics Bálint (1903): A hetési magyarság viselete. Néprajzi Értesítő, IV. évf. 9. sz. 273–280.
• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. [Reprint 1996.]
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2006): A hetési népi textilkultúra = Kultura hetiškega ljudskega tekstila. Lyndvamuseum 1. Galerija-Muzej Lendava / Galéria és Múzeum, Lendva.
• Kerecsényi Edit (1975): Zala megye népi hímzései I. Zalai fehérhímzések. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest.
• Kerecsényi Edit (1997): A kapcai „fakonty” – miként kontyolták a hetési asszonyokat? Vasi honismereti és helytörténeti közlemények Szombathely. 57–61.
• Kerecsényi Edit (1998): Ženska noša iz 19. stoletja iz madžarskih vasi v okolici Lendave v etnološki zbirki Pokrajinskega muzeja Murska Sobota. Zbornik soboškega muzeja 5. Murska Sobota. 37–63.
• Kerecsényi Edit (1999): Hetési viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében. Zalaegerszeg.