A Gergely-járás szokása és a hozzá kapcsolódó ének a magyar néphagyomány és népzene igen értékes kincse. A 10–12 éves iskolás gyermekek házaló, köszöntő, adománygyűjtő szokása I. (Nagy) Gergely pápa és egyháztanító, az iskolák alapítójának és a gregorián éneklés megteremtőjének emléknapjához kapcsolódik. A szokás eredete a középkorra nyúlik vissza, amikor a szegény tanulók kéregettek, hogy megteremtsék tanulásuk anyagi alapját. Később már tanítóik számára is adományt gyűjtöttek, majd az új tanulók iskolába hívogatásával bővült a szokás.

A gergelyezés szerte a Kárpát-medencében ismert volt, de a Palócföldön és a Dunántúlon, azon belül is a Lendva-vidéken maradt fenn a legtovább, ahol a szokást Dobronak környékén, Zsitkócban, Kámaházán és Radamosban sokan ismerték, de valamennyien Göntérházáról eredeztették, ott is gyakorolták a legtovább.

A Gergely-járás Göntérházán az 1890-es évektől ismert, ugyanis ekkoriban kezdődött az oktatás a faluban. Az első időkben négy-öt jól éneklő, hatodik, később nyolcadik osztályos fiúnak a falu tanítója vagy a dobronaki plébános tanította meg a 12 versszakból álló dalt. A „Gergü-gyerökök” Göntérházán a 2000-es évekig minden év március 12-én házról házra végigjárták a falut. A fiúknak a kezdetekben csak kalapjuk volt, amit később – a Gergely-járás megszűntéig – több selyemszalaggal díszítettek. A fiúcsoport legjobb hangú énekesének fakardja volt, rászúrva egy jó darab füstölt sertés hasaszalonna. A legmegbízhatóbb fiúnál volt a bugyelláris (buksza, pénztárca). Abba tették a kapott pénzt, amit annyi részre osztottak, ahányan szerepeltek. A legerősebb fiú vitte a karkosarat, abba rakták az ajándéktojást, amit a kezdetekben a tanítónak adtak. Később a tanítók már nem fogadták el a tojást, ezért annak egy részét eladták. Csak annyit hagytak meg belőle, ami az ebéd készítéséhez a szalonnával együtt kellett. Az ebédet mindig egy fiú édesanyja készítette el. Ebéd után pedig meglátogatták a kámaházi magyar családokat is.

A hetési Gergely-járás értékét bizonyítja az is, hogy az először 1969-ben Göntérházán gyűjtött éneket számos népzenei kiadvány megjelentette, továbbá megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete népzenei gyűjteményében is. Emellett a szokásról 1970-ben az Újvidéki Televízió is készített felvételt.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Adatközlő: dr. Varga József (Verőce/Göntérháza, 1930). Gyűjtő: Oletič Hana. Göntérháza, 2021.
• Bodza Klára, Paksa Katalin (2010): Magyar népi énekiskola I. Hagyományok Háza, Budapest. 133.
• Gönczi Ferenc (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. 238–239. [Reprint 1996.]
• Halász Albert (1999): Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis Kiadó – Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 137–140.
• Horváth Károly (1992): Átimennék a Murán… Lendva környéki népdalok. Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Budapest. 255.
• MTA népzenei gyűjtemény = a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete Folklór Osztályának kéziratos és hangzó népzenei gyűjteménye (ZTI AP 06972k, ZTI Mg 2004 – ZTI AP 7015a–c; ZTI Mg 1996 – ZTI AP 7013a2)
• Paksa Katalin (1999): Magyar népzene a Muravidéken. Muratáj. 98/2. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 113.
• Paksa Katalin, Németh István (2018): Muravidéki magyar népzene. Hagyományok Háza, Budapest. Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Lendva. 12. 15. 82–86.
• Tátrai Zsuzsanna (1979): Gergely-járás. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. 283–284.
• Tátrai Zsuzsanna, Karácsony Molnár Erika (1997): Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás és Mezőgazda Kiadó, Budapest. 71–76.
• Varga Sándor (1977): Gergelyjárás. Naptár 1978. A szlovéniai magyarok szemléje. Pomurska založba, Murska Sobota. 101–109.