A hetési férfi- és női viselet az európai viseletkultúra igen értékes, archaikus rétegéhez tartozik, hiszen fehér vászonalapú viselet, amely régies, középkori eredetű szabásvonalakat is megőrzött, és csak igen visszafogottan, de nemes egyszerűséggel díszített.

A ránk maradt fotódokumentumokból és néprajzi leírásokból megtudhatjuk, hogy az 1860-as években a hetési férfiak hétköznap szűkebb, ünnepen bővebb, 5–6 szélből kézzel varrott háziszőttes vászongatyát viseltek egyenes szabású, fehér vászoninggel. Az ing rövid hasítékát a nyaknál és a kézelőnél pertlivel kötötték meg. Az ing mellrészét, a mizlit szép darázslépes hímzéssel gazdagon díszítették. Minden kelengyéhez hozzátartoztak a vőlegény számára varrt ingek és gatyák, a hímes sávokkal díszesen szőtt kötények, a fölszedett mintázatú és egyszerűbb szövésű tarisznyák. A hetési férfiak pitykegombos, gyér zsinórzatú mellényt viseltek, és ritkán mutatkoztak kalap, főként pörgekalap nélkül. A hetési férfiviseletnek egyfajta virágkorát jelentette az 1860-tól 1914-ig terjedő időszak.

A hetési női viseletek legrégebbi, rekonstruálható korszakát a háziszőttes-vászonból kézzel összeöltögetett, egyszerű szabásvonalú ruhák alkották. Ezt a gyári gyolcsból készült, gazdagon hímzett vállkendő egészítette ki. A fehér gyolcs vállkendőt, a mellkötü kendüt kezdetben csak fehérhímzés, később kevés piros, majd kék laposhímzés élénkítette. Alul kanavász vászonból varrott lájbiszoknyát viseltek, amire 3–4 alsószoknyát húztak. Az apró hajtásokba szedett vászonszoknya, a kikliny előtt még fehér kötényt viseltek. Ehhez a régi típusú viselethez kapcsolódott a hetésiek bonyolult hajtogatási móddal elkészített, ősiséget és előkelőséget sugárzó, számos európai párhuzammal rendelkező, fehér női fejrevalója, a pacsa, amely valódi kultúrtörténeti érdekesség.

A színesebb, divatosabb öltözködés az 1880-as években jelent meg. A Lendván kapható sokféle gyári, színes kelméből igyekeztek a lányok szoknyáravalót vásárolni, a fekete szaténból vagy klottból pedig kötényt, elekötüt varratni. Ez utóbbit élénk színű gyapjúfonállal, hetési motívumokkal hímezték ki. Az idős, „kontyos” asszonyokat azonban a régi, pacsás viseletben temették el, pacsáikat szemfedélként terítették rájuk, ezért maradt ezekből csak igen kevés az utókorra.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Bellosics Bálint (1903): A hetési magyarság viselete. Néprajzi Értesítő, IV. évf. 9. sz. 273–280.
• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. [Reprint 1996.]
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2006): A hetési népi textilkultúra = Kultura hetiškega ljudskega tekstila. Lyndvamuseum 1. Galerija-Muzej Lendava / Galéria és Múzeum, Lendva.
• Kerecsényi Edit (1975): Zala megye népi hímzései I. Zalai fehérhímzések. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest.
• Kerecsényi Edit (1997): A kapcai „fakonty” – miként kontyolták a hetési asszonyokat? Vasi honismereti és helytörténeti közlemények Szombathely. 57–61.
• Kerecsényi Edit (1998): Ženska noša iz 19. stoletja iz madžarskih vasi v okolici Lendave v etnološki zbirki Pokrajinskega muzeja Murska Sobota. Zbornik soboškega muzeja 5. Murska Sobota. 37–63.
• Kerecsényi Edit (1999): Hetési viselet és hímzések a Muraszombati Múzeum gyűjteményében.