A hajdina az emberiség legnagyobb múltra visszatekintő gabonaféléi közé tartozik, amely zordabb körülmények között is sikeresen termeszthető. Termesztése és fogyasztása a Kárpát-medencében mára szinte teljesen visszaesett, mert alacsony a terméshozama és nehezen hántolható. Napjainkra a nagyobb terméshozamú gabonafélék szinte teljesen kiszorították. A Muravidéken azonban termesztése évszázadok óta folyamatos, nem szűnt meg és használata a népi táplálkozásban is nélkülözhetetlen maradt.

A hajdina népi elnevezései között ismeretes még a hadinya, a pohánka, a tatárka, a tatárbúza, a kruppa és a haricska is. A hajdinát egykoron a Muravidéken, a köleshez hasonlóan, másodvetésben a búza, a rozs, esetleg a zab után vetették. Általában a rozs volt a legmegfelelőbb előveteménye, ugyanis a rozst legtöbbször Péter-Pál napja után már learatták. A hajdinát hagyományos módon, kézzel vetették és sarlóval vagy csapós kaszával aratták, valamint kézzel csépelték ki. A Hetés népi táplálkozására vonatkozó visszaemlékezésekből az derül ki, hogy a hajdinából nem termesztettek annyit, mint a kölesből, ugyanis kényesebb, fagyérzékenyebb növény volt. Ebből kifolyólag drágább, ritkább, megbecsültebb eledelnek számított.

E nagymúltú gabonaféléből sokféle étel készül, amely ma is szerves része az étkezésnek és elevenen élő emléke a magyar népi táplálkozásnak. A hajdinából szívesen főztek esténként hajdinalevest, tejes hajdinalevest vagy hajdinás vargányalevest. Ebédre szívesen készítették dinsztelve, paprikás zsírral leöntve. Mivel kisebb mennyiségben termelték, általában nem őröltek belőle lisztet és nem használták kenyérsütésre. Ha szükség esetén kisebb mennyiségben őröltek is a hajdinából lisztet, abból pogácsát, málét, esetleg gombucát vagy gánicát készítettek. A hajdinának a népi táplálkozásban betöltött szerepét azonban a disznóvágási szokások őrzik a legkitartóbban, az ekkor készülő hurkákat ugyanis hajdinával vagy kölessel töltik meg.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.