A fumu az európai lakodalmi kalácsok egyik legkülönlegesebbike. A Göcsejben, a Hetésben és a Muravidéken fumunak nevezik azt a pólyásbaba alakú fonott kalácsot, ami a keresztelők és lakodalmak elmaradhatatlan kelléke, ajándéka volt.

A történeti források tanúsága szerint a Kárpát-medence több táján is ismert volt a fumu, de a legtovább a Göcsej és a Hetés vidékén maradt fenn. A bőséges gyermekáldást, a jövőt, az életet szimbolizáló jelképként évszázadokon át volt a lakodalmak és keresztelők elmaradhatatlan kelléke. Ezzel ajándékozták meg a fiatal párt és a gyermekágyas asszonyt. Eredetileg a főkeresztanya ajándéka volt, de később már a rokonok, barátok is vihették.

A háromféle töltött kalács összefonásából készített, pólyásbaba formájúra díszített kalácsnak a valóságban is akkora méretűnek kellett lennie, mint egy újszülöttnek. Díszes szőtteskendőkbe bebugyolálva mint egy valóságos kisbabát, úgy vitték az ünnepségre. Az ajándékot nemcsak egyszerűen átadták, hanem egy kisebb dramatikus játék is szövődött köré, ugyanis a fumut jelképesen megkeresztelték és szétosztották az esemény résztvevői között, ezzel is kifejezve és erősítve a nagycsaládi és rokoni összetartozást.

A fumu készítéséről az 1970-es évek végén megjelent Magyar néprajzi lexikon azt állította, hogy már az I. világháborút követő években eltűnt. A legújabb gyűjtések szerint azonban még a II. világháború után is sütötték. A magyarországi Hetés falvaiban az 1970-es években a hetési lakodalom felelevenítése is segítette megőrizni a fumu sütésének hagyományát. A Hetés szlovéniai oldalán és a tágabb térségben, a Lendva-vidéken a fumu sütése leegyszerűsödve élt tovább, és a krepp-papírral feldíszített lakodalmi fonott kalácsok általános elnevezése lett. A pólyásbaba alakú kalács sütése hosszú időre háttérbe szorult, sőt az egyre terjedő lakodalmi torták ki is szorították. Ennek ellenére néhány idősebb asszony jeles alkalmakkor szívesen elkészíti ezt a varázslatos kalácsot. Így a fumu újra bekerült a zalai és a muravidéki gasztronómiába, ezzel pedig a néprajzi és a gasztronómiai szakirodalomba.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Gönczi Ferencz (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Szabó Lipót könyvnyomdája, Kaposvár. [Reprint 1996.]
• Györgyi Erzsébet (2001): Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Planétás Kiadó, Budapest.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.
• Kisbán Eszter (1979): Fumu. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar néprajzi lexikon kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. 230–231.