A köles az emberiség egyik legnagyobb múlttal rendelkező gabonaféléje, amelynek termesztése a Muravidéken évszázadok óta folyamatos. A muravidéki táplálkozási rendben betöltött előkelő és folytonos szerepét leginkább az őrzi, hogy a hurkakészítésben mind a mai napig ragaszkodnak hozzá.

Az egykori paraszti háztartásokban friss disznóhúst csak a disznóvágás idején fogyasztottak. Ennek egyik formája a hurkakészítés volt. A hurka népi elnevezése a Muravidéken kóbász. A fehérkóbászhoz kölest és a húsok főzőlevét használták. A fűszeres kásakeveréket a disznó megtisztított beleibe töltötték, majd a megfőtt és kihűlt hurkát tepsiben, többnyire hámozott, hosszában nagyobb szeletekre vágott és megsózott burgonyával sütötték, amelynek kiváló ízt adott a hurkából kisült zsír.

A köleses fehérhurka nemcsak a muravidéki népi táplálkozás fontos része, hanem az egész magyar és európai gasztronómiát tekintve érték, mivel ezt a növényt napjainkra teljesen kiszorította a rizs a disznótoros ételsor alapanyagai közül, így szinte csak a Muravidéken maradt meg ebben a szerepben. A köleses hurkát hagyományos készítési módja, alapanyagai és fűszerezése teszi egyedi népi gasztronómiai értékké.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
• Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.