A domonkosfai Szent Márton tiszteletére szentelt templom egyike azon műemlékeknek, amelyek már a tatárjárás korában állhattak. Nem valószínű azonban, hogy az eredeti patrónusa Szent Márton volt. A középkori templomokat szerették ugyanis úgy építeni, hogy a védőszentjük ünnepén a Nap pontosan az épület hossztengelyében keljen fel. A templom tájolása így arra utal, hogy patrónusa ünnepének áprilisban vagy szeptemberben kellene lennie. Emellett egyes kutatók e helyre lokalizálják az egykori Szent Vendel-templomot, mások viszont a Vendel nevű skót királyfi tiszteletéről úgy tartják, hogy csak a 18. században terjedt el Magyarországon. Így szerintük a cseh királyi sarj Vencel lehet a patrónus, akinek tisztelete már a 11–12. században ismert volt a magyarság körében, ugyanakkor a Szent Vencel-templom egykori helyét a mai Kercaszomor határába helyezik. Ennek ellenére a domonkosfai Szent Márton-templom minden valószínűség szerint 1241 előtt épült.

A templom egy dombon, a falu határának déli részén áll, körülötte katolikus temető található. A templom egyhajós, félköríves szentéllyel, a nyugati homlokzata előtt torony áll. A hajó nyugati végében egy karzattartó pillér látható, amely az egykori karzatra utal. A templom belsejét minden bizonnyal freskók díszítették. Ezek létezéséről még a rekatolizáció idején, 1732-ben is beszámoltak. A freskók azóta megsemmisültek.

Az épület fő ékessége a déli bélletes kapu, amit a jáki műhely alkotásának tartanak. A kapu íveit három-három oszlop tartja. Az oszlopfők közül az egyik dísztelen, egyet növényi motívumok díszítenek, a legbelső tetején pedig négyfejű sárkányok láthatók. A bejárat feletti tizenkét ívű timpanon-koszorúban egy nagyon különleges Agnus Dei-ábrázolás látható, ami a halál felett diadalmaskodó, megdicsőült Krisztus áldozatát szimbolizálja. A domonkosfai kőfaragvány érdekessége, hogy nem bárány, hanem párduc vagy nőstény oroszlán tartja a keresztet a már megszokott, Isten Báránya testtartásban. A párduc farka háromfelé ágazó liliomformát mutat.

A domonkosfai Árpád-kori templom a nyugat-pannon régió egyik kiemelt történelmi és művészettörténeti értéke, továbbá ez a templom az egyik állomása az európai vallási turizmus egyik jeles útvonalának, a Szent Márton-zarándokútnak. A templomot 1971–72-ben műemléki kutatás során restaurálták.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Balažic, Janez (2009): Umetnine iz Prekmurja. Od romanike do modernizma. Pokrajinski muzej Murska Sobota.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2011): A domonkosfai Árpád-kori templom. In: Király M. Jutka (szerk.): Kő kövön maradjon! Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 67–68.
• Németh Zsolt, Simon Attila (2009): Az Őrség Árpád-kori templomai.K.L. Kiadó, Szombathely.
• Valter Ilona (2005): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon.
  Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest.