A domonkosfai Árpád-kori templom

Szakterület

kulturális örökség

Fellelhetőség helye

Domonkosfa

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2020. 05. 10.

Javaslatot készítette

Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

Javaslatot benyújtotta

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

A domonkosfai Árpád-kori templom

Szakterület

kulturális örökség

Fellelhetőség helye

Domonkosfa

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2020. 05. 10.

Javaslatot készítette

Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

Javaslatot benyújtotta

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

A domonkosfai Szent Márton tiszteletére szentelt templom egyike azon műemlékeknek, amelyek már a tatárjárás korában állhattak. Nem valószínű azonban, hogy az eredeti patrónusa Szent Márton volt. A középkori templomokat szerették ugyanis úgy építeni, hogy a védőszentjük ünnepén a Nap pontosan az épület hossztengelyében keljen fel. A templom tájolása így arra utal, hogy patrónusa ünnepének áprilisban vagy szeptemberben kellene lennie. Emellett egyes kutatók e helyre lokalizálják az egykori Szent Vendel-templomot, mások viszont a Vendel nevű skót királyfi tiszteletéről úgy tartják, hogy csak a 18. században terjedt el Magyarországon. Így szerintük a cseh királyi sarj Vencel lehet a patrónus, akinek tisztelete már a 11–12. században ismert volt a magyarság körében, ugyanakkor a Szent Vencel-templom egykori helyét a mai Kercaszomor határába helyezik. Ennek ellenére a domonkosfai Szent Márton-templom minden valószínűség szerint 1241 előtt épült.

A templom egy dombon, a falu határának déli részén áll, körülötte katolikus temető található. A templom egyhajós, félköríves szentéllyel, a nyugati homlokzata előtt torony áll. A hajó nyugati végében egy karzattartó pillér látható, amely az egykori karzatra utal. A templom belsejét minden bizonnyal freskók díszítették. Ezek létezéséről még a rekatolizáció idején, 1732-ben is beszámoltak. A freskók azóta megsemmisültek.

Az épület fő ékessége a déli bélletes kapu, amit a jáki műhely alkotásának tartanak. A kapu íveit három-három oszlop tartja. Az oszlopfők közül az egyik dísztelen, egyet növényi motívumok díszítenek, a legbelső tetején pedig négyfejű sárkányok láthatók. A bejárat feletti tizenkét ívű timpanon-koszorúban egy nagyon különleges Agnus Dei-ábrázolás látható, ami a halál felett diadalmaskodó, megdicsőült Krisztus áldozatát szimbolizálja. A domonkosfai kőfaragvány érdekessége, hogy nem bárány, hanem párduc vagy nőstény oroszlán tartja a keresztet a már megszokott, Isten Báránya testtartásban. A párduc farka háromfelé ágazó liliomformát mutat.

A domonkosfai Árpád-kori templom a nyugat-pannon régió egyik kiemelt történelmi és művészettörténeti értéke, továbbá ez a templom az egyik állomása az európai vallási turizmus egyik jeles útvonalának, a Szent Márton-zarándokútnak. A templomot 1971–72-ben műemléki kutatás során restaurálták.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

    • Balažic, Janez (2009): Umetnine iz Prekmurja. Od romanike do modernizma. Pokrajinski muzej Murska Sobota.
    • Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2011): A domonkosfai Árpád-kori templom. In: Király M. Jutka (szerk.): Kő kövön maradjon! Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 67–68.
    • Németh Zsolt, Simon Attila (2009): Az Őrség Árpád-kori templomai.K.L. Kiadó, Szombathely.
    • Valter Ilona (2005): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon.
      Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség
      , Budapest.