A (kerti) berkenye, azaz latinul a Sorbus domestica a magyar gyümölcsészet és népi természetismeret egyik legbecsesebb, legértékesebb fája. Első magyar írásos említése a tihanyi apátság alapítóleveléből származik 1055-ből. A berkenyefák ritka előfordulásuk, hosszú életük és tekintélyes magasságuk miatt a történelem folyamán gyakran nevezetes határfák voltak.

Egykoron a berkenye alma- vagy körtealakú termése nagy megbecsülésnek örvendett a paraszti háztartásban, amiből természetesen pálinkát is főztek. A berkenyepálinka ritkaságnak számított, hiszen a fa nem minden évben hozott elegendő termést a pálinkafőzéshez, aromája ugyanakkor semmihez sem volt hasonlítható. Mivel egy ritka előfordulású, lassan növő fafajta, amelynek termése nem éppen elkápráztató, a 20. század végére szinte teljesen elfeledetté vált. Újbóli felfedezése, értékelése napjainkban is zajlik.         

A muravidéki magyarság körében dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató javaslatára a hodosi nemzetiségi önkormányzat a 2010-es években karolta fel a dombvidéki berkenyefák számbavételét. Ennek okán bejárták a község határát és sorra vették a még meglévő fákat, termésüket pedig összegyűjtötték. A két-három hónapon át érlelt cefrét hagyományos, két csöves magyar pálinkafőzőben főzték ki, és az így elkészült, kiváló minőségű pálinka a kapornaki tájház pálinkája lett. Azóta is minden évben, amikor elegendő termést adnak a vidék berkenyefái, megismétlik ezt a folyamatot. A kapornaki tájházba látogatva bárki megkóstolhatja ezt a különleges nedűt, amely a vidék gasztronómiájának egyik jelképévé vált.

Az így megindult mozgalomnak köszönhetően a kapornaki tájház gyümölcsösébe és a Kapornaki Tündérkertbe – Kovács Gyula pórszombati erdész és pomológus, valamint az Őrségi Nemzeti Park segítségével – berkenyefa-csemetéket is telepítettek, így a vidéken a legnagyobb berkenyefa-állománnyal rendelkeznek. Ezzel létrejött egy berkenyés, amelynek terméséből a hagyományos módon kifőzött pálinkát újra ismertté és megbecsültté tették. Mivel nem minden évben hoz elegendő termést a berkenye, de az annál értékesebb, így a belőle főzött berkenyepálinkát a pálinkák pálinkájának, a pálinkák királyának tartották az Őrségben.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Ábrahám Klaudia (2012): Elfeledett gyümölcsünk, a berkenye. Naptár 2013. A szlovéniai magyarok évkönyve. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 117–122.
• Grau, Jürke; Jung, Reinhardt; Münker, Bertram (1996): Bogyósok, vadon termő zöldségnövények és gyógynövények. Magyar Könyvklub, Budapest. 20–22.
• Varró Aladár Béla (1999): Gyógynövények gyógyhatásai. A berkenye. Black & White Kiadó, Budapest. 69–70.