
A dödölle
Szakterület
agrár- és élelmiszergazdaság
Fellelhetőség helye
Muravidék
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2020. 05. 10.
Javaslatot készítette
Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus
Javaslatot benyújtotta
Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
A dödölle
Szakterület
agrár- és élelmiszergazdaság
Fellelhetőség helye
Muravidék
Értékszint
Muravidéki Magyar Értéktár
Felvétel dátuma
2020. 05. 10.
Javaslatot készítette
Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus
Javaslatot benyújtotta
Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség
A magyar népi táplálkozásban, különös tekintettel a szegényebb néprétegek étkezésére, a kenyér és a tejtermékek mellett három alapélelmiszer töltött be nélkülözhetetlen szerepet: a burgonya, a bab és a káposzta. Ezek egyrészt annak köszönhették népszerűségüket, hogy tápláló ételeket lehetett belőlük készíteni, másrészt a termesztésük viszonylag egyszerű volt és bő termést adtak, harmadrészt pedig jól lehetett tartósítani őket. Ennek köszönhetően ezen termények a szezonálisakkal szemben szinte egész évben felhasználhatók voltak.
Krumplit minden muravidéki parasztcsalád – még a legszegényebb is – igyekezett bőségesen termelni. A burgonya a családok étkezésének egyik alappillérét jelentette, és igen sokféleképpen fel tudták használni. A krumplialapú dödölle igen népszerű és tápláló étele volt a muravidéki, hetési konyhának.
A dödölle alapját a sós vízben megfőzött krumpli jelentette, amibe forrón annyi lisztet dagasztottak, hogy a végére sűrű péppé vált. Amikor elkészült, pirított hagymás zsírral vagy pirított hagymás-tejfölös zsírral leöntve fogyasztották. Mások viszont – mielőtt zsírral meglocsolták – kanálnyi nagyságú gombócokra szaggatták és serpenyőben megpirították. A Hetésben egykoron készítettek mákos dödöllét is, ami az ünnepi ételek közé tartozott és a lusta asszonyok mákos tésztájának is nevezték, hiszen ez jóval gyorsabban elkészült, nem kellett sem gyúrni, sem nyújtani, sem csíkokra vágni, mint a metélttésztát.
A dödöllét egykoron önálló ételként egy közös tálból fogyasztotta az egész család. Napjainkban pedig a dél-zalai konyha egyik fontos és jellegzetes ételeként kezdik felfedezni, gyakran készítik köretként a vadételek mellé. A Muravidéken máig megőrződött, szívesen készített dödölle olyan étel, amely más vidékeken mára már kikopott a mindennapi étkezésből, de ezen a vidéken még fennmaradt mint gasztronómiai és népi táplálkozási különlegesség.


A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia
- Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva.