A bubosturu vagy puposturu (búbos túró)

Szakterület

agrár- és élelmiszergazdaság

Fellelhetőség helye

Muravidék

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2020. 02. 19.

Javaslatot készítette

Négy határon át vetélkedő, 2018/2019 – Az 1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola 6.b osztályos, háromfős csapata. Csapattagok: Lebar Gor Ališa, Gönc Júlia, Sabo Fiona. Mentortanár: Vöröš Koni.

Javaslatot benyújtotta

Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet

A bubosturu vagy puposturu (búbos túró)

Szakterület

agrár- és élelmiszergazdaság

Fellelhetőség helye

Muravidék

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2020. 02. 19.

Javaslatot készítette

Négy határon át vetélkedő, 2018/2019 – Az 1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola 6.b osztályos, háromfős csapata. Csapattagok: Lebar Gor Ališa, Gönc Júlia, Sabo Fiona. Mentortanár: Vöröš Koni.

Javaslatot benyújtotta

Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet

A búbos túró vagy füstölt túró, helyi elnevezéssel bubosturu vagy puposturu a muravidéki családok tejfeldolgozásának és élelmiszertartósításának jellegzetes terméke. A tej a gyorsan romló élelmiszerek közé tartozott, ezért igyekeztek minél többet még frissen felhasználni belőle. A frissen el nem fogyasztott tejet viszont mielőbb tartósítani kellett. Mivel a Muravidék nem tartozott a nagyállattartó vidékek közé, így a tejfeldolgozás többnyire házi, családi szinten zajlott.

A tejfeldolgozás első lépeseként egy tejesfazékban megaltatták a tejet, majd a tej tetejéről leszedték a tejfölt, alul pedig megmaradt az aludttej. Az aludttejből melegítéssel túrót készítettek. A túrót sózták, fokhagymával, vöröshagymával, friss paprikával vagy őrölt pirospaprikával fűszerezték, esetleg tökmagolajjal és kenyérrel fogyasztották. Szívesen készítettek belőle rétes-, palacsinta-, lepény- vagy buktatölteléket is, s ha tehették, akkor mézzel, cukorral édesítették.

Ha sok volt a túró, vagy már nem volt olyan friss, úgy tudták még tartósabbá tenni, ha a sózás és fűszerezés mellett egy kicsit szikkasztották, szárították. Az ilyen tartósításra szánt túrót nagyon gondosan kicsöpögtették, hogy minél kevesebb legyen a víztartalma, utána sóval, fokhagymával, kissé csípős, őrölt pirospaprikával összegyúrták és tenyérnyi nagyságú kúpokba formálták. Innen kapta az elnevezését: búbos vagy púpos túró. A kis kúpokat utána a sütőben vagy a kemencén még jobban kiszárították, sőt néhányan meg is füstölték, így egyes helyeken füstölt túrónak is nevezték. A sózott, fűszerezett és kiszárított túró sokáig elállt, ezért a muravidékiek egykoron szívesen vitték magukkal a mezőre és a szőlőhegyre.

A búbos túró egy egyszerű, tejből készült étel, amely a népi táplálkozás egyik hagyományos és régies tejtartósítási eljárását őrzi mind a mai napig. Ez a népi étel olyan egyedülálló, a régióra jellemző, többszáz éves hagyománnyal rendelkező kézműves élelmiszer és gasztronómiai különlegesség, amit a muravidékiek évszázadokon át fogyasztottak és mind a mai napig készítenek.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

    • Adatközlő: Adorján Magdus szül. Tivadar (Völgyifalu, 1945). Völgyifalu, 2019.
    • Czigány László, Hajas Anikó: A hetési ember táplálkozása. Nótárius. A zalai honismereti mozgalom folyóirata. 1988/1. Zalaegerszeg. 21–29.
    • Horváth Otília (2007): Gasztro Muránia. Lenti Város Önkormányzata, Lenti.
    • Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán, Tivadar Éva (2014): Hetés népi táplálkozása. Hogy ne menjen feledésbe 3. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva. 33. 121.