A bántornyai Árpád-kori templom

Szakterület

kulturális örökség

Fellelhetőség helye

Bántornya (ma Turnišče)

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2016. 06. 15.

Javaslatot készítette

Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

Javaslatot benyújtotta

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

A bántornyai Árpád-kori templom

Szakterület

kulturális örökség

Fellelhetőség helye

Bántornya (ma Turnišče)

Értékszint

Muravidéki Magyar Értéktár

Felvétel dátuma

2016. 06. 15.

Javaslatot készítette

Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató, történész és dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató, muzeológus

Javaslatot benyújtotta

Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség

Turnišče (Bántornya) település Lendvától 15 kilométerre fekszik, és a 13. századtól a Bánffy család alsólendvai ága birtokolta. A település egyik ékessége és minden bizonnyal legismertebb nevezetessége a 14. században épült temploma, amely a Bánffy család elsőszámú szakrális központja volt egészen a 16. századig. Az altemplom rejti ma is számos jeles Bánffy sírhelyét. Barokk stílusú főoltárán pedig az öltöztethető Mária- és Kis Jézus-szobrok mellett a magyar szent királyok, Szent István és Szent László szobrai is megtalálhatók.

A szakrális épület legkorábbi részének a templom szentélyét tekinthetjük. A szentély zárófalának külsején megfigyelhetők a román kori ablaknyílások és a 13. századi pártázat részei. A román stílusjegyek mellett markánsan megjelennek a gótikus átépítés jelei is. A templomot belülről Aquila János freskói ékesítik, amelyek 1380 és 1390 között készültek. A freskók közül a legértékesebb a Szent László-legenda falképsora, amely a Kárpát-medencében talán a legteljesebb módon őrizte meg a legenda minden egyes epizódját. Szent László lehetett ugyanis az egyik építtető Bánffy férfiú védőszentje. Aquila János és műhelye a szentély egyik falára megfestette a Bánffy családot is mint donátorokat, de ez a freskó 1928-ban megsemmisült. Mára csak egy fekete-fehér fénykép maradt róla. A templom padlózatában egy vörösmárvány sírkő is feküdt a Bánffyak ökörfejes címerpajzsával, de a reliefdíszes kőlemez valószínűleg 1928-ban kikerült a templomból, majd eltűnt.

Az egyik legnagyobb mérvű átalakítás a 18. században, a barokk korban érte az épületet, a most látható torony pedig a 19. században épült. A bántornyai templomot ma két párhuzamos épület alkotja. Az új részt 1914-ben kezdték építeni és 1915. december 26-án szentelték fel. Az építkezés kezdeményezője a belatinci gróf, Zichy August volt, az építész pedig Max Ferstel bécsi báró. A templom bővítésére a nagyszámú zarándok miatt volt szükség. A kegyhely legnevezetesebb ünnepe ugyanis az augusztus 15-ei Nagyboldogasszony-napi búcsú, amit mind a magyar, mind a szlovén hívek magukénak vallanak.

A bántornyai Árpád-kori, román és gótikus stílusjegyeket magán viselő templom fontos építészettörténeti érték, melyet tovább növel a Szent László-legenda ábrázolása.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

    • Balažic, Janez (2009): Umetnine iz Prekmurja. Od romanike do modernizma. Murska Sobota.
    • Hankovszky Béla, Kerny Terézia, Móser Zoltán (2000): Ave Rex Ladislaus. Budapest.
    • Höfler, Janez; Balažic, Janez (1992): Johannes Aquila. Murska Sobota.
    • Valter Ilona (2005): Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest.