A német eredetű Hahót–Buzád nemzetségből származó és birtokközpontja után az „alsólendvai” jelzőt viselő Bánffy család Zala megye legjelentősebb főúri családja volt, mely évszázadokon keresztül meghatározó szerepet játszott a magyar történelemben.

A család felemelkedése az Anjouk idején kezdődött. A Hahót nemzetség, a későbbi alsólendvai Bánffy család szinte három évszázadig folyamatosan a középkori Magyarország legtekintélyesebb főúri családjainak sorában található. A 15–17. század folyamán a család számos tagja magas tisztséget töltött be. Több ízben Szlavónia és Horvátország bánjai – családnevük is innen eredt (Bán-fi) –, Zala vármegye főispánjai, királyi pohárnokmesterek, asztalnokmesterek, ajtónállómesterek, főlovászmesterek, tárnokmesterek és országbírók voltak. A legmagasabb méltóságot a családfán a Magyar Királyság hatalmi hierarchiájában VI. Bánffy János érte el, akit Szapolyai János magyar király nádorrá nevezett ki. Mindezek ismeretében érthető, hogy a középkori város fejlődése is a Bánffy család nevéhez fűződik. I. Lajos magyar király 1366-ban Szent Simon és Júdás napjára, azaz október 28-ára vásárjogot adományozott Alsólendvának, mégpedig ugyanazon jogokkal és jelleggel, mint például Buda városának.

A 16. században a Bánffyak a terület protestáns egyházának fontos támogatóivá váltak. Udvaruk meghatározó irodalmi és szellemi műhelynek számított, ahol jónevű, művelt tollforgatók, tanítók, prédikátorok fordultak meg, s innen – a Hoffhalter-féle nyomdából, Kultsár György munkája révén 1573-ban – kerültek ki a legkorábbi magyar nyelvű könyvek a mai Szlovénia területén.

A család történetének legfontosabb forrását, a híres Bánffy-naplót a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár őrzi. A Bánffy család kalendáriumát (VI.) István (1522–1568), Zala megye főispánja, királyi asztalnokmester, országbíró vásárolta meg és kezdte írni, majd fia, (IV.) Miklós (1547–1593) pohárnokmester, zalai főispán és unokája, a nemzetség utolsó férfitagja, Kristóf (1577–1644) főpohárnok, tárnokmester folytatta.

Alsólendva történetében számos fontos értékteremtő időszakot tartunk számon, a Bánffyak idejében viszont a város kétségkívül gazdag múltjának aranykorát élte, hiszen ebben az időben gazdasági és kulturális centrumnak számított, aminek kisugárzása máig érezhető.

A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő bibliográfia

• Bilkei Irén (1994): Az alsólendvai Bánffy család a XVI. században. In: Študije o zgodovini Lendave, Lendava 1192–1992 = Tanulmányok Lendva történelméből, Lendva 1192–1992. Hazánk Kvk. Győr, Lendva. 70–75.
• Monok István (2007): A Bánffy család alsólindvai udvara és könyves műveltsége. In: Kék vér, fekete tinta. Arisztokrata könyvgyűjtemények 1500–1700. Nemzetközi vándorkiállítás. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest. 60–67.
• Nagy Iván (1857): Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. köt. Pest. 155–162.
• Kepéné Bihar Mária, Lendvai Kepe Zoltán (2013): A Bánffy család I–II. In: Király M. Jutka (szerk.): Lendva 820 éve = 820 let mesta Lendava. Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet, Lendva. 14–21.
• Séllyei Elek (1841): Alsólindvai Bánffi nemzetség’ naplója. 1–2. közlés. In: Tudománytár, 9. köt. 1841. [252]–260. [321]–325.
• Tantalics Béla (1988): Lendva kulturális emlékei a 16. század második feléből. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg. 26–29.
• Tantalics Béla (2009): A Bánffy család szellemi hagyatéka. Honismereti Egyesület, Lenti. 89–168.
• Tóth Zsuzsanna (2010): A Bánffyak a magyar történelemben. Egy fontos könyv pontosítása és kiegészítése. Vasi szemle, évf. 2. sz. 241–248.
• Az alsólendvai Bánffy nemzetség naplója. Vasi Könyvtári Portál. http://www.vasidigitkonyvtar.hu:8080/web/guest/4/-/wiki/Main/Az%20als%C3%B3lendvai%20B%C3%A1nffy%20nemzets%C3%A9g%20napl%C3%B3ja
• Az (alsó)lendvai vár rövid története. Lendvai Galéria és Múzeum. http://www.gml.si/hu/kratka-zgodovina-dolnjelendavskega-gradu/